"Ezen a ponton az olvasóknak mindenképpen meg kell jegyezniük az alábbi lényegi és fontos elveket, amiket meg fogok magyarázni.
- A három elv (a test, az elme és az átmá) közül a test a durva fizikai dzsadam, az elme pedig a finom fizikai dzsadam. De az átmá nem dzsadam. Az energia természetével rendelkezik, van fénye (a tudat), és teljesen átitat minden durva és finom tárgyat. Ezen felül, az átmá adja az összes tárgy azonosságát és formáját, azok tevékenysége mégsem befolyásolja. Az űrben például annyiféle tárgy van és olyan sokféle formának helyet ad. Mégis közvetlenül tapasztalhatjuk, hogy az űr ezen tárgyaktól különállóan is létezik, és nem áll kapcsolatban egyik, benne található tárggyal sem; a természetét pedig nem befolyásolják a benne található tárgyak.
(Az átmát dzsívának, vagyis lélekszikrának is szokták nevezni, mely tudatának fényével beragyogja a durva is finomfizikai testet. Bár tudata nem annyira átható, mint a Paramátmá (Felsőlélek) vagy a Brahman (Abszolút) tudata, mégis anélkül tud kapcsolatba lépni a testet és a környezetét alkotó durva és finomfizikai elemekkel, és befolyásolni azokat, hogy önnön transzcendens természetében lényegi változás állna be. Hogy ezt miképpen képes megtenni az egyéni és az univerzális tudat, azt a filozófusok sokféleképpen próbálták megmagyarázni. Patandzsalí például azt mondja, hogy a tudat a látó, az anyagvilág megnyilvánulásai pedig a látott kategóriájában tartoznak. Míg a látott más (azaz a látó) céljából létezik, addig a látó önnön céljából létezik, azaz önnön tökéletességét keresi. Így érthetővé válik az a gondolat, hogy az átmá adja az összes tárgy azonosságát és formáját. Ugyanakkor Patandzsalí szerint a tudat olyan, mint az átlátszó kristály, mely hűen megmutatja a mögé helyezett tárgyat, de ezáltal nem következik be maradandó változás a kristályban.)
- A három közül az átmá a legfontosabb. Ezért a dzságrata (ébrenlét), szvapna (álom) és szusupti (mélyalvás) három állapotában, a testünk és az átmá teljesen megtapasztalja az adott állapotok minőségét és változásait. De feltehetjük a kérdést, hogy lehetséges-e bármit megtapasztalni a megfelelő mélyalvásban (nidrában). Felébredés után azonban mégis azt mondjuk, hogy „Jót aludtam!”. Megmagyarázhatjuk másoknak, hogy a jó alvás ideje alatt tudjuk, hogy megtapasztaltuk a boldog, elégedett önvalót. Ha nem tapasztaltuk volna meg ezt a boldogságot a mélyalvás közben, akkor hogy mondhatnánk ezt? Tehát az átmá még a mélyalvás ideje alatt is szerez tapasztalatokat. Ahelyett, hogy külsődleges tevékenységekkel foglalkoznánk, az elménk befelé fordult. A befelé fordulás oka a külső tevékenységek iránti íz elvesztése. Az, aki megtapasztalta a lágy, finom étel ízét, nem fog vágyni a durva, ízetlen ételre. Hasonlóképpen, a mélyalvás alatt az elmét, amely megtapasztalja az igazi, elégedett átmá örömét, nem érdeklik a külső tevékenységek és tárgyak. Következésképpen, e három dolog (a test, az elme és az átmá) közül kétségkívül az átmá a legfontosabb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése