2018. július 19., csütörtök

Mélyalvás vs szamádhi

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"Az elme és a test csak akkor léphet működésbe, ha kapcsolatban áll az átmával. Amikor nincs kapcsolatban az átmával, az élettelen, inaktív test megmerevedik és eldől, mint egy kutya, rövidesen bűzleni kezd és oszlásnak indul. Ezt mindenki tudja. 

Az átmá első fedőrétege az elme, a második pedig a test. E három szoros kapcsolatban van. A test egészsége által létrehozott békés természet hatására az elme csendessé és szilárddá válik. Az elme szilárdsága és csendessége elhozza az átmá gyönyörteli állapotának megtapasztalását. Ezt az élményt a mélyalvásban élhetjük át. 
(Sok jógi és meditáló igyekszik meghatározni azt, hogy milyen élményeket él át az élőlény a mélyalvás állapotában. Mivel sem az ébrenléthez köthető mentális változások, sem az álmodás változásai (vritti) nem következnek be mélyalvásban, az elme tulajdonképpen felfüggesztett állapotba kerül, és nem rögzít új benyomásokat, ennek megfelelően az idő múlását sem érzékeli. Az elme ugyanis a változások egymásutánisága alapján képes érzékelni az időtényezőt, és felfüggesztett állapotban a MOST-ban vagy az időtlen állapotban létezik. Krishnamacharya mégis leírja, hogy örömöt érzünk, miután felébredtünk a mélyalvásból, és ez az öröm az önvaló önmagában létezésének megtapasztalásából fakad. Mélyalvás közben ugyanis sem a test, sem az érzékszervek, sem az elme nem aktívak, tehát a mélyalvás élménye csupán a lélek (átmá) számra érzékelhető. Miben különbözik mégis a mélyalvás a szamádhitól, amit szintén az elme felfüggesztett állapotában érhetünk el? Az alapvető különbség a tudatosságban rejlik – a mélyalvást bárki átélheti, miközben nem tudatos az önvalójáról, és az örömérzet csupán az önvaló átderengése az elmével és a testtel történő azonosításon. A szamádhi állapotában az önvaló viszont teljesen tudatos, és míg a szampragjáta szamádhiban egy meditációs tárgyra koncentrál, és rögzíti a meditációval kapcsolatos vrittiket, addig a szamádhi legmagasabb fokát elérve az aszampragjáta szamádhiban az önvaló megállapodik önnön természetében és teljes tudatossággal éli meg azt. Ekkor az önvaló felszabadul az anyagi természet kötöttségei alól.)



Nincsenek megjegyzések: