2018. július 12., csütörtök

Az Önvaló megpillantása

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"Most megkérem a kedves olvasót, hogy fordítson figyelmet arra, amit mondani fogok. Amikor egy vállalkozásba fogunk, és nagy profitra szeretnénk szert tenni, csak úgy érhetjük el a vágyott eredményt, ha készen állunk arra, hogy megszenvedjünk minden akadállyal, amivel út közben találkozhatunk. Ha félúton abbahagyjuk, az olyan, mint leesni. Kérlek benneteket, hogy viseljétek el a nehézséget és a fájdalmat, amivel szembe fogtok találkozni.

A jóga gyakorlóinak eleinte különlegesen vigyázniuk kell az elméjükre és a testükre. Még ha eleinte nem is annyira törődünk az átmával (lélekkel), az nem fog problémát okozni. De ahogy halad a gyakorlásban, a gyakorlónak egyforma figyelmet kell szentelnie az elmének, testnek és az átmának. A test és az elme is egyaránt kapcsolatban van az átmával. A testet dzsadamnak nevezik. A dzsadam az, ami érzéketlen, öntudatlan. „sírjaté iti saríram” - e meghatározás szerint a test az, ami egy napon elenyészik.
Az elme (az elsődleges atom) annyira finom szerkezetű, hogy olyan, mint egy parányi atom egy közönséges atomhoz képest, és csapongó természetű. Tudhatjuk, hogy a test milyen természettel rendelkezik, de nem tudjuk olyan könnyen meghatározni az elme természetét. Ha nehézségek árán is, de megtanulhatjuk az elme megismerésének folyamatát. A dháraná és a dhjána segítségével megismerhetjük az elménket, de még ezekkel a módszerekkel is nehéz meglátni az átmát. A pránájáma gyakorlásának ereje által azonban, ha egyszer meg tudjuk állítani az elme csapongó természetét, elérhetjük a dhjánanididhjászanam és a szamádhi szintjeit, és ezáltal megláthatjuk az átmát.
(A számkhja filózófia megközelítésében csupán a négy durva fizikai őselem: a föld, víz, tűz és levegő rendelkeznek atomikus vagy részecske-természettel, amellett, hogy hullám-természetük van. A finomabb elemek, például az éter (ákása), vagy az elme (manasz) már sokkal inkább nonlokális mezőként írhatóak le, melyek bizonyos tekintetben megnyilváníthatnak hullám-természetet vagy akár lokalizálódhatnak is. Az elme csapongó természete a ksipta (zavart, dekoncentrált); múdha (mámoros, megszállott) és a viksipta (oszcilláló) állapotokban egyaránt érvényesül. A viksipta azonban már olyan állapot, ami alkalmas a jóga-szádhana gyakorlására, hiszen ha nem is tudjuk folyamatosan egy pontra rögzíteni a figyelmünket, de újra és újra vissza tudjuk téríteni a gyakorlásra. Krishnamacharya valószínűleg azért mondja, hogy a dháraná és a dhjána módszereivel önmagában nehéz megpillantani az átmát, mert ha ezeket az előkészítő lépések (ászana, pránájáma, pratjáhára) átugrásával próbáljuk gyakorolni, akkor a meditációnak mint önálló gyakorlatnak nem lesz annyi ereje, hogy az elménket az ékágra (egyhegyű állapotban juttassa. A pránájáma, különösen a kumbhaka (légzésvisszatartás) a leghatékonyabb módszer, mellyel meg tudjuk állítani a csapongó elmét.)

Nincsenek megjegyzések: