2018. szeptember 20., csütörtök

A makrokozmosz és a mikrokozmosz

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
"Az olvasónak emlékeznie kell a Gítá Száram eme nagy szavaira. Ezen felül, mielőtt elmagyaráznánk a jógábhjásza különböző részleteit és a belőlük származó eredményeket, ejtsünk meg egy figyelmeztetést. Ha bárki megkérdezi, hogy mit jelent az „anda pinda csarácsaram” („Mi a kapcsolat a mikrokozmosz és a makrokozmosz között”) kifejezés, azt a magától értetődő választ fogja kapni, hogy „a teljes univerzum”.
Ez valóban helyes. De ettől még nem értjük meg a filozófia valódi jelentését. És nem is fogunk törekedni rá, mivel már megvan a helyes válaszunk. Fontos, hogy ezt elmagyarázzuk annak érdekében, hogy legyen hitünk ebben a kifejezésben. 
Az andam (makrokozmosz) az egész világot jelenti. A pindam (mikrokozmosz) az összes mozgó és mozdulatlan lényt és tárgyat jelenti ebben a világban. A csaram az a prána, ami az andam és a pindam között helyezkedik el, összekapcsolja és megkülönbözteti a kettőt, és lehetővé teszi a működésüket. Vagyis a szvászam (légzés) a váju (levegő). Az acsaramaz az állapot, amikor összepréseljük a vájut és egyesítjük az andamot és a pindamot, vagyis a dzsívátmát és a paramátmát. Ahhoz, hogy elérjük azt az állapotot, amikor a prána váju elő tudja segíteni a dzsívátmá és a paramátmá egyesülését, gyakorolnunk kell a récsaka púraka kumbhakát jóga krama szerint annak érdekében, hogy képesek legyünk rendszeresen uralni ezt a vájut. Ez hasonló ahhoz, amikor egy ember vadállatokat szelídít az erdőben és lassan az irányítása alá vonja őket. A jóga gyakorlójának is hasonló módon kell fokozatosan az irányítása alá vonnia a vájut.
Máskülönben ahhoz az emberhez hasonlóan, akit megölhetnek a vadállatok, a váju is megölheti a gyakorlót. Ezért a gyakorlónak nagy figyelemmel és körültekintéssel kell haladnia, és meg kell szoknia az itt felsorolt szabályok követését."
(A Smaradtábla is megfogalmazza a makrokozmosz és mikrokozmosz közötti paradoxikus viszonyt az „ahogy fent, úgy lent, ahogy kint, úgy bent” szavakkal. A kettő kapcsolata közötti ambivalenciát, vagyis egyidejű azonosságot és különbözőséget a csarácsaram kifejezés remekül szemlélteti. Amíg a prána váju csaram, azaz mozgó állapotban van, az élőlények különállónak látják magukat és a világ jelenségeit az Októl, a Paramátmától (Felsőlélektől), míg abban a pillanatban, hogy a prána acsarává, azaz mozdulatlanná válik, az azonosság vagy nem-különbözőség megértése és megtapasztalása is lehetővé válik. Mivel a prána ilyen erőteljes eszköz a tudati fejlődésünkben, a kontroll alá vonását, vagyis megszelídítését is óvatosan, a szabályokat követve kell végezni.)

Nincsenek megjegyzések: