Miért nem működik az azonnali megvilágosodás?

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"Miért nem működik az azonnali megvilágosodás?

Nagyon szívesen mondanám azt, hogy a felkészülés évtizedei nem szükségesek. Szeretném azt mondani, hogy találtam egy közvetlen utat, amely minden mást fölöslegessé tesz. De az a probléma, hogy nem csak hogy nem találtam ilyen rövid utat, de nem is hiszem, hogy létezik ilyen. A nyolcvanas évek közepén, amikor elkezdtem Indiába járni, csakis az azonnali megvilágosodást kerestem. Ha valaki azt mondta volna, hogy évtizedekig kell gyakorolnom, akkor kinevettem volna. Nem álltam készen arra, hogy két évnél többet fektessek bármibe is. Minden elérhető megközelítést kipróbáltam, beleértve azokat is, amelyek azt állították, hogy nem maradt semmi más amit meg kellett volna tennem, és hogy már „ott” voltam. Bér ez elméletben igaz lehet, de a nyugati világba visszatérve, a munkahelyen, a gyerekeket nevelve, a hitelekkel birkózva, igyekezve elevickélni a kapcsolatainkban, és az anyagi csőd szélén egyensúlyozva, stb. ez nem igazán működik. Lehet, hogy ezek a módszerek működtek volna valakinél, aki nagyobb, mint én voltam. De számomra, a kétség pillanataiban a megerősítés, hogy „Te is Az vagy” nem volt elegendő. Valami többre volt szükségem – valami, hogy is nevezzem... kézzelfoghatóra. Igen, ez a megfelelő szó. Nem volt elég az a néhány hangzatos elképzelés, hogy „Bizton Én vagyok a Brahman”, miközben énem java részét tovább ostromolták azok a dolgok, amelyeknek a modern emberek legtöbbje ki van téve. Persze nem a hangzatos ideálok ellenében akarok szót emelni, de úgy éreztem, hogy a lényem egészét kell transzformálnom; a keresztény ideológiában ezt transzubsztanciációnak nevezik.

Miután az összes „azonnali megvilágosodás”-módszert lelkesen kipróbáltam, annyira megalázottnak éreztem magamat, hogy hajlandó voltam belekezdeni valamibe, ami sok évtizednyi elköteleződést igényel, mint például a jóga. Visszatekintve megértem, hogy az azonnali megvilágosodás csak akkor működik, ha eleve a megfelelő karmával és feltételekhez kötöttséggel rendelkezünk; Risi Vjásza azt mondja, hogy aki rendelkezik az előző születés ajándékával (vagyis aki az előző megtestesüléseiben elvégezte a munka java részét), annak számára elegendő egyszer hallani a nonduális tanítást. Ekkor a haja égnek fog állni, az arcát eláztatják a könnyek, és azonnal eléri a felszabadulást. Elképesztően sokszor hallottam a nonduális tanítást. Bár valóban elgondolkodtatott, de azért a hajam nem állt égnek tőle. Bár elnémultam tőle, az arcomat nem áztatták el a könnyek. Bár sok értelmét láttam, nem szabadított fel.

Csupán az, hogy meghallgatunk egy hangzatos tanítást, nem fogja megváltoztatni a karmánkat és feltételekhez kötöttségünket. Lehet, hogy egy kis időre érezni fogjuk azt a meleg és bizsergető érzést, az akadályokat mégsem tünteti el. Ha az akadályok jelen vannak, nincs értelme kerülni a témát. Bizonyára tekinthetünk úgy a hangzatos tanításokra, hogy elhitetjük magunkkal – az akadályok maguktól eltűnnek, de nem fognak. Vissza fognak térni és kísérteni fognak. Számos meditálót láttam, akik évtizedekig kerülték azt, hogy a személyes ügyeikkel foglalkozzanak, bár lehet, hogy szakértőkké váltak az általuk gyakorolt meditációs módszerben. Azt gondolhatjuk hogy kimeditáltuk, kiászanáztuk, kiszatszangoztunk, kisúnjatáztuk a problémáinkat, de igazából csak az történt, hogy a módszereink által megteremtettünk egy kényelmes teret, egy buborékot a magunk számára, amelyben nem vesszük észre a saját akadályainkat. Ugyanakkor nem biztos, hogy mások szeme elől is sikerült eltüntetni őket, akik teljességgel tisztában a személyiségzavarainkkal, melyek határozottan a felszínre kerülnek, amikor konfliktushelyzetbe kerülünk.