Vadzsrászana A

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
"54. Vadzsrászana (villám- vagy gyémánt-póz)

1. Helyezzünk egy összehajtogatott, puha ruhát a padlóra. Álljunk rá egyenes törzzsel, a térdek, bokák és a lábujjak összezárva. Nyújtózkodjunk a karjainkkal a fejünk fölé, összekulcsolt ujjakkal és felfelé fordított tenyerekkel.

2. Belégzés közben emelkedjünk fel a lábujjainkra.

3. Kilégzésre engedjük le magunkat a térdeink behajlításával, és engedjük a térdeinket leereszkedni az összehajtogatott ruhára. A mozdulat során a karjainkat végig tartsuk a fejünk fölött és a gerincünk legyen egyenes és függőleges. A térdeink legyenek összezárva és a sarkaink és érjenek össze, a belső talpélek pedig legyenek függőlegesek.

4. Végezzünk el egy mély belégzést.

5. Kilégzés közben engedjük le a testünket úgy, hogy a fenekünk a sarkainkra érkezik. Nyújtsuk ki a lábujjainkat hátra, úgy, hogy a rüsztünk érjen a ruhához. A sarkaink érjenek össze. Tartsuk az ujjainkat még mindig összekulcsolva, és a karjainkat engedjük le, a könyökünkben behajlítva, a tenyereinket pedig helyezzük a tarkónkra.

6. Belégzés közben emeljük vissza a testünket és a karjainkat a 3. pozícióba. Hajtsunk végre három kört.

7. Amikor a testünket visszahoztuk az 5. pozícióba, belégzésnél nyújtsuk ki a karokat a 3. pozícióba, de a fenekünket ne emeljük fel a sarkunkról.

8. Kilégzés közben hajlítsuk előre a törzsünket csípőben, és helyezzük a homlokunkat a talajra, a kinyújtott karjaink pedig érjenek a földhöz elől, amennyire csak lehetséges.

9. Belégzés közben vegyük fel ismét a 7. pozíciót. Hajtsunk végre három kört a 8. és 9. mozdulatokból.

10. Amikor visszatértünk a 7. pozícióhoz, helyezzük a tenyereinket a testünk két oldalára, kb. 12 hüvelykkel a lábujjak mögött, és kb. 18 hüvelyk távolra egymástól. Az ujjaink legyenek összezárva és mutassanak előre. Nyújtsuk ki a karjainkat a könyökök kiegyenesítésével.

11. Belégzés közben emeljük meg a testünket, és hajlítsuk hátra a fejünket, amennyire lehetséges. A térdeink továbbra is érjenek a földhöz.

12. Kilégzés közben engedjük le a testünket és térjünk vissza a 10. lépéshez. Hajtsunk végre három kört a 11. és 12. pozíciókból. Megjegyzés: Miközben ezt az ászanát végezzük, tartsuk zárva a szemeinket és a szánkat, hogy az elme ne kalandozzon el.

13. Helyezzük el a két tenyerünket a testünk két oldala mellett a lábainkhoz közel, összezárt és előre mutató ujjakkal, és emeljük meg a csípőt a térdek kiegyenesítésével, a testünk pedig legyen merőleges a lábszárakohoz képest. Belégzés közben egyenesedjünk fel és térjünk vissza a függőleges helyzetbe.

14. Pihenjünk meg.

Megjegyzés: Az összes "tan"-póz esetében fontos, hogy azonnal végezzük el a kontrapózt. A megfelelő kontrapóz mindegyik ászana után meg van adva. Tan-ászanák azok, amelyek nyújtják az idegeket, például a pascsimóttánászana a test hátulsó oldalán nyújtja és egyenesíti az idegeket, míg a púrvóttánászana - a megfelelő kontrapóz - a testünk elülső oldalán nyújtja az idegeket. A fenti ászana valamivel nehezebb változatát alább ismertetem. Ezt a pózt Góraksanátha tanította.

Technika:

1. Vegyük fel ugyanazt a pózt, mint a pascsimóttánászanában.

2. Helyezzük el a tenyereinket előrenéző ujjakkal kb. 12 hüvelyknyire a fenekünk mögött és kb. 18 hüvelyk távolságra.

3. Egyenesítsük ki a karjainkat, vagyis a könyökünket. Belégzés közben hajlítsuk előre a törzsünket csípőben, a törzset egyenesen tartva, amíg a homlokunk nem ér a térdeinkhez, vagy annyira lent a lábszárainkhoz, amennyire lehetséges. Tartsuk összezárva a térdeinket és ne emeljük fel a földről.

4. Vegyünk mély levegőket.

5. Belégzés közben emeljük vissza a törzsünket a 2. pozícióba.

(Krishnamacharya több dolgot kiemel e póz magyarázatakor. Az egyik az, hogy bár a vinyászákat nem számolja szanszkrit nyelven, a póz itt is álló szamaszthitiből indul. A másik az, hogy a gyakorlás során az egyes rész-pózokat, és azok kontrapózait 3-3 alkalommal ismételteti meg (3-5.; 7-8.; 11-12. vinyászák). Ezzel bemutatja azt, hogy a cél függvényében a gyakorlást végezhetjük nagyon statikus módon (akár 10 percig kitartva egy-egy ászanát), vagy nagyon dinamikusan is (5-6 légzésig maradva egy pózban, vagy belégzésre és kilégzésre oda-vissza mozogva a vinyászák között). Ugyanakkor hangsúlyozza azt az általános elvet, hogy a pózt kövesse azonnal a kontrapóz, melynek energetikai és kinetikai hatása ellensúlyozza az eredeti pózt, és így könnyebben beáll az egyensúlyi állapot. A harmadik a "tan"-ászanák hangsúlyozása, melyek egyenes nyújtásokra utalnak a test egyes részein. Amikor az idegek nyújtásáról beszél, itt elsősorban az izmok, inak, szalagok és izompólyák nyújtására kell gondolni, mely során természetesen a bennük futó idegek is nyúlnak. Emellett a nádík, vagy az egyes energiacsatornák is stimulációt kapnak a nyújtás során.)