Puma megtanított egy nagyon egyszerű légzőgyakorlatot, melynek során a nehéz energiát átalakítjuk fénnyé. Amikor az embert gondok, bajok gyötrik, akkor ösztönösen mélyeket kezd el sóhajtani, és így magába szívja a segítő energiát, majd kilélegzi a nehéz energiát. Ilyenkor tehát a hucsa, a nehéz energia ott marad a környezetünkben. De ha szeretnénk tudatosan lélegezni, akkor magunkba szívjuk a fény-energiát Pachamamától, a Földanyától, és megkérjük, hogy alakítsa át a nehéz energiát a szívünkben fénnyé. Így, a kilégzés által is áldást hozunk a könyezetünkre. Lélegezd be a fényt, és lélegezd ki a fénnyé alakított sötétséget.
A második gyakorlat, amit Puma megtanított, egy nagyon egyszerű kapcsolódás a Földanyához. Álljunk a földre, és nyomjuk be a lábunkat egy kissé erősebben a talajba, és kérjük a Földanyát, hogy hadd eresszenek mély gyökeret a lábaink a Földbe, az Alsó Világba. A gyökértelenség, az elszakadás az Alsó Világbeli énünktől gyakori probléma a mai világban. Ha sikerül mély gyökereket eresztenünk, akkor a karjaink, a tudatunk olyan magasra tud emelkedni a Felső Világban, hogy eléri a csillagokat, az istenek birodalmát.
Puma megosztott egy mesét is az andoki hagyományból, mely a kondorkeselyűről és a kolibriről szól. A kolibri nagyon picike madár, és egyszer kihívta a kondort, hogy repüljenek versenyt a mennyekbe, az istenek birodalmába. A kondor nem akart kötélnek állni, mert attól tartott, hogy az apró madárka meg fog fagyni a jeges szelekben és elpusztul. Végül mégis beleegyezett a versenybe, és másnap napkeltére összehívta az összes madarat, hogy szemtanúi legyenek a kihívásnak.
A kondor megérkezett, de a kolibri nem volt sehol.- Végül a kondor elindult felfelé, és nagy sokára fel is ért az égbolt tetejére. A kolibri pedig ott várta: "Mi tartott ilyen sokáig?" A kondor nagyon meglepődött, és felkiáltott, hogy mától a kolibrit is királyi madárnak kell tekinteni, mert felvette a versenyt a kondorral. Ekkor azt mondta neki, hogy menjenek vissza a földre, és jelentsék be a többi madárnak is, hogy sikeres volt a kihívás. A kolibri azt mondta: "Rendben, de lefelé is a farktollaidon utazom!" Ez a mese egy szép példája annak, hogyank kell túllépni a saját egónkon is önkorlátozó hiedelmeinken: be kell hívni a Szellemvilág hatalmas erőit, és beléjük kell kapaszkodni, akkor minden sikerülni fog.
Puma arról is beszélt, hogy az emberiség a csillagokból származik, vagy a "Napból, ami soha nem kel fel, és soha nem nyugszik le". Ennek a Napnak hét sugara érte el a Földet, és ezeken a helyeket magas spirituális kultúrák jöttek létre. A hét sugár közül az egyik az Andokat érte el, a többit még nem tudom pontosan, hogy hová estek. Puma egyik gyógyító szertartását itt nézhetitek meg:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése