1. Az egoista Árnyék
Alapvető oka: ősfélelem, "nem vagyok elég jó", nem létezem, senki vagyok
Jellemzők: arrogancia, egocentrikusság, nagyképűség, tapintatlanság, önelégedettség, narcisztikus hajlam, túlzott büszkeség.
2. A neurotikus Árnyék
Alapvető oka: félelem az élettől, másoktól és önmagunktól, vágy a kontroll visszaszerzésére
Jellemzők: paranoia, rögeszmék, gyanakvás, válogatósság, követelődzés, mazochizmus, kényszeres viselkedés.
3. A megbízhatatlan Árnyék
Alapvető oka: általános félelem az élettől.
Jellemzők: zárkózott, indulatos, ledér, felelőtlen, hamis, megbízhatatlan.
4. Az érzelmileg instabil Árnyék
Alapvető oka: az az érzés, hogy erőtlen és nem szerethető; feldolgozatlan érzelmi trauma következménye
Jellemzők: hangulatingadozások, melodráma, manipulatív, hisztis, túlzott érzelmek, indulatos, változékony.
5. A kontrolláló Árnyék
Alapvető oka: alapvető bizalmatlanság az élet felé, az elhagyatottság érzése, "nem vagyok elég jó".
Jellemzők: gyanakvó, féltékeny, birtokló, főnökösködik, rögeszmés.
6. A cinikus Árnyék
Alapvető oka: védekezés a túlzott sebezhetőség ellen
Jellemzők: negatív, túlzottan kritikus, pártfogóskodik, bosszús, kötekedő.
7. A bosszúszomjas Árnyék
Alapvető oka: félelem másoktól, bizalmatlanság az élet felé, zárkózott szív
Jellemzők: könyörtelen, bosszúálló, rosszindulatú, hirtelen haragú, veszekedős.
8. A merev Árnyék
Alapvető oka: félelem az ismeretlentől, annak elutasítása, káosz, az egó halála
Jellemzők: feszült, intoleráns, rasszista, szexista, lenézi mások képességeit, homofób, makacs, nem hajlandó kompromisszumokra, rugalmatlan, szűk-látókörű.
9. Az alkalmazkodó Árnyék
Alapvető oka: bizalmatlanság az életben, másokban és önmagában.
Jellemzők: felszínes, ravasz, következetlen, trükkös, ügyeskedő.
10. A nemtörődöm Árnyék
Alapvető oka: elnyomott bánat, félelem és szégyen (az érzéketlenség a védekezés).
Jellemzők: Érzelmileg rideg, távolságtartó, közömbös, érdektelen, gondatlan.
11. A perverz Árnyék
Alapvető oka: elnyomott szexuális energia, esetleg feloldatlan gyermekkori traumák
Jellemzők: szadista, kéjenc, romlott, korrupt.
12. A gyáva Árnyék
Alapvető oka: félelem, önbizalomhiány
Jellemzők: gyenge akaraterő, félénk, félős.
13. A naiv Árnyék
Alapvető oka: nem akar felnőni, az egó egyéniség-fejlődése megreked.
Jellemzők: gyermekes, kicsinyes, éretlen, illogikus, egyszerű gondolkodású, kiégett.
A fenti felsorolásban csak az Árnyék sötét oldalának típusai szerepeltek, de van egy fényes oldala is: azok a jó tulajdonságok, amelyeket elnyomunk magunkban. Például az erőállatokkal végzett munka segít az Árnyék tápláló ösztön-oldalának megélésében.
Az önismeret útja bizonyos tekintetben olyan, mint a pokoljárás, mely számos vallásban megjelenő motívum: a főhős megjárja a tudatalattit képviselő Alsó Világot vagy Túlvilágot, majd visszatér, felemelkedik a fényre. Ha visszaemlékezünk, Jézus beavatásának egyik próbatétele az volt, hogy a Sátán (vagy a Gonosz) megkísértette. Buddhának szintén találkoznia kellett Marával, aki a buddhizmusban a démoni erőket képviseli. Az Árnyék átölelése, vagy integrációja azonban nem azt jelenti, hogy teret kell engedni bármilyen vágynak, ami felmerül bennünk. A vágy felismerése, elismerése, tudatosítása és azt azt "gonosszá" vagy destruktívvá tevő traumák kezelése eredményezi az Árnyék integrációját, az elfojtás helyett.
Például a harag elnyomása ugyanúgy nem vezet célhoz, mint a harag kontroll nélküli kiélése. A harag jelenlétét azonban el kell fogadni, felelősséget kell vállalni azért, hogy hogyan, milyen irányba csatornázva éljük meg és engedjük a felszínre törni, anélkül, hogy pusztítást okozna a személyiségünkben vagy az életünkben, kapcsolatainkban. Ennek eredményeképpen ezek a sötét erők elveszítik félelmetes jellegüket és az uralmukat is a személyiségünk felett.
Az Árnyék elfogadása felé vezető úton nagyon fontos az őszinteség, mely elvezet az eddig tagadott vagy a saját tudatunk elől elrejtett személyiség-részeink megismeréséhez és elfogadásához. Ehhez az önmagunk feletti ítélkezést, a megfelelési kényszert és sokféle dogmából kialakult hiedelemrendszereinket is meg kell tudni haladni.
Az önszeretet és a lélekrészek teljes integrációja felé vezető úton meg kell tanulnunk őszintén szembenézni az Árnyék-énünkkel, és bátran alámerülni a tudatalattink sötét, sejtelmes vizeibe. Máskülönben, amikor másokban találunk hibákat és elítéljük őket árnyék-tulajdonságaik miatt, lényegében saját képmutató lelkünk fölött mondunk ítéletet.
A képmutatást sajnos sok esetben a vallások és a spirituális mozgalmak is erősítik bennünk, mivel az Árnyék-énünk elfogadása helyett annak elutasítására, legyőzésére, megsemmisítésére, vagy a "bűneink miatti vezeklésre" intenek. Holott a vezeklésnek, az aszketikus gyakorlatnak nem a bűneink felett érzett kesergés és valamiféle megváltó bűnbocsánat kikönyörgése lenne a célja, hanem a diszkomfort és az erőfeszítés felajánlása a bölcsességért és az erőért cserébe, amit a Szellemvilágtól kapunk, ha elfogadják áldozatunkat vagy felajánlásunkat. A lélek "tisztulása" és a lélekrészeink integrációja párhuzamosan megtörténik a folyamat közben, ha a megfelelő mentalitással álltunk neki.
Az Árnyék-Én-t tehát el kell fogadni, és meg kell ismerni a tudatos éberség és mély őszinteség, mondhatni elhatárolódás nélküli tárgyilagosság állapotában. A spiritualitás útján hiteles személlyé kell válnunk, ehhez pedig a lényünk minden részét el kell fogadni, és össze kell egyeztetni egymással. A harmadik részben az Árnyék-Én integrálásáról lesz szó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése