"Ez az alkuképes hozzáállás, mely általában hiányzik a Pasupata-szútrákból vagy Patadzsalí Jóga-szútrájából, a kompromisszum hajlandóságára utal olyan kérdésekben, melyekben a legtöbb jógí nem alkudott volna meg. Lehet, hogy ezt a kikötést az Ísvara-gítában a Manu törvényeiből származó egyik vers ihlette, ahol Manu azt tanítja, hogy "Amikor a Véda jóváhagyja a himszát, és van rá gyakorlat a mozgó és mozdulatlan teremtésben, akkor bizonyára ahimszának kell tekinteni, mert a Törvény a Védából ragyog fel."
Bár az olyan hétköznapi cselekedetek, mint például a vadászat élelemszerzés céljából, még mindig ellene mennének az erőszakmentességről szóló módosított tanításnak, ez lehetővé tette a Védák áldozati rítusaiban hívők számára az állatáldozatok végzését anélkül, hogy ez rossz fényt vetne rájuk. Ez a törekvés a pasupata-jóga és a védikus áldozati hagyományok összebékítésére, mely teljességgel hiányzik Kaundinja Pasupata-szútrákhoz fűzött kommentárjából, az Ísvara-gítá exoterikus pasupata-tanításainak egyik figyelemre méltó eleme.
A pasupaták jógája
Az Ísvara-gítá 11. fejezetének elején az Úr Siva a jóga két különböző változatát mutatja be, az egyiket a "nemlétezés jógájának" (abháva-jóga), míg a másikat a "nagy jógának" (mahá-jóga) nevezi.
"Azokat, akik e rólam szóló jógához kapcsolódnak, naponta egyszer, kétszer, háromszor, vagy mindig, "nagy urakként" kell ismerni.
De kétféle jóga ismert. Az első a nemlétezés jógája. A másik a nagy jóga, az összes jóga legkiválóbbja.
Azt a jógát, amelyben megismerjük, hogy saját lényegünk üres, és mentes minden hamis megnyilvánulástól, a nemlétezés jógájának nevezik. Általa megláthatjuk az Önvalót.
Azt a jógát, melyben az Önvalót örökké gyönyörtelinek, minden tökéletlenségtől mentesnek és velem egyesültnek tapasztaljuk meg, a Legfelsőbb Úr nagy jógájának nevezik."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése