pradarsajan jóga-sziddhim niríksja vrisabhadhvadzsam
“Ezt mondván, Sivára nézett, akinek zászlaját Nandí, a bika díszíti. Siva jógikus erejét felfedvén, Nárájana a bölcsek legjobbikaihoz beszélt.”
Ennek a versnek a kezdete nagyon hasonlít a Bhagavad-gítá 2. 9. versére, melyet alább idézek:
na jótszja iti góvindam uktvá túsním babhúva ha
„Ezt mondván Hrisíkésának (az „érzékek urának”) Gudákésa (az álom legyőzője), az 'ellenség fenyítője”(parantapa) elhallgatott, és azt mondta: „Govinda, én nem harcolok”
Ebben a versben viszont maga Hrisíkésa beszél, és felfedi Siva isteni és jógikus erejét, az összegyűlt bölcsek előtt, melyeket a legkiválóbbnak ítélt meg minden bölcs között, és így alkalmasnak találta őket arra, hogy személyesen Sivától hallgassák meg az Önvalóról szóló tudást. Egyes magyarázók szerint az Ísvara-gítá azon versei, melyek hasonlítanak a Bhagavad-gítá egyes verseire, későbbi betoldások, melyekkel a mű hitelességét kívánták növelni a szerzők. Ebben az esetben azonban látjuk, hogy a nyelvtani hasonlóságon túl nem sok mindenben egyezik a két vers.
kritártham szvajam átmánam gjátum arhatha tattvatah
„Mivel most megláttátok Sivát, a nagy Urat, háromágú szigonyával a kezében, tudnotok kell, hogy valóban elértétek célotokat.”
Az önvaló célja az, hogy egyesüljön Sivával. Amikor valaki személyesen megláthatja Sivát, nem csak meditáció közben, akkor úgy tekintheti, hogy elérte szellemi útkeresése célját. Siva darsanája, vagyis látása megtisztítja a tudatot az illúzióktól és a tudatlanságtól, megszabadítja a szívet a ragaszkodásoktól, és az Önvalóban felragyog az eredeti tudás fénye a maga valódiságában (tattvatah).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése