A bandhák jelentősége

Újabb részlet a Csandra-krama könyvből:

Három alapvető bandhát ismerünk a jógában: a múla bandhát, dzsalándhára bandhát és az uddíjána bandhát. A múla gyökeret jelent, a dzsálandhára azt jelenti, hogy „háló a folyamban”, az uddíjána pedig „felfelé szálló”-t jelent. A múla bandha a legfinomabb a három közül, míg a dzsálándhára fizikai is finom szintű is, az uddíjána pedig a legdurvább a három közül. Úgy is nevezik őket, mint a „három torok”, melyeken keresztül áthalad az életerő: a torok, a rekeszizom és a végbél. A múla bandha a test alsó része felől zárja el az energia kiáramlását, ezáltal csökkentve a fizikai kimerülést. A felső, a dzsálándhára bandha a felső végén zárja el az energia áramlását, ezáltal minimalizálva az elme izgalmát. Az uddíjána bandha belülről gyakorol nyomást, növelve az agni, a belső tűz erejét, javítva az emésztés funkcióit fizikai és energetikai szinten is. Amikor mindhárom bandhát egyszerre tartjuk fenn, azt mahábandhának, vagy nagy zárnak nevezik. Mivel a csandra krama gyakorlásában leginkább a múla bandhát fogjuk alkalmazni, és azt is finom szinten, a továbbiakban ezt ismertetjük részletesebben.

A múla bandha alkalmazása

A légzés, a mozgás (vinyásza) és a bandha szoros kapcsolatban állnak. A múla bandha minden légzésnél finoman aktiválódik. A belégzés növeli a pránát és a gátnál keletkező energia mennyiségét. Azonban, ha nem vagyunk tudatosak a légzésünkről, akkor a bandha kevéssé aktiválódik. Ahogy tudatosabbá válik a légzés, a bandha is tudatosabb lesz. A kilégzés során, mivel ott összehúzódnak a hasi szervek, könnyebb megérezni a fizikai összehúzódást is a múla bandha területén (a gátnál), különösen, ha hosszú a kilégzés. A mély légzés elősegíti a prána felfelé áramlását, ami növeli az energiát és a tudatosságot is.

„A jóní (gát) nyomása közben húzzuk be a végbelet. Így felfelé húzva az apánát, létrejön a múla bandha” (Hatha-jóga Pradípiká 2.60)

Jól benyomva a végbelet (gátat) a sarkunkkal, lassan húzzuk felfelé az apána vájut gyakorlás közben. Ezt múla bandhának nevezik, az elmúlás és a halál pusztítójának. Ha a gyakorlás során a jóginak sikerül egyesítenie az apána és a prána vájukat, akkor jóní-múdrává válik. Akinek sikerült végrehajtania a jóní múdrát, az mit ne tudna végrehajtani ebben a világban? Padmászanában ülve és a tétlenséget elkerülve, a jógí elhagyja a földet és felemelkedik e múdrá erejével.” (Siva-szamhitá 4.41,42,44)