15.
Fejezet
15.
Törvény: a spontán külső kumbhakák alatt a Kundaliní
látható és felébred a múládhára alatt.
Mint
ahogy az előző technikában, itt is van egy erőteljes központ a
légzési körön kívül, a kilégzés végén. A múládhára
alatt található a Kundaliní székhelye, amit egy csúcsával
lefelé mutató vörös háromszög képvisel, melyben a tiszta
tudatot képviselő oszlop található. Erre az oszlopra tekeredik rá
az isteni kreatív erő, a Kundaliní („az összetekeredett”). A
Kundaliní három és félszer tekeredik körbe. A három hurok a
három elmeállapotot képviseli: az ébrenlétet, az álmot és a
mélyalvást – és a három gunát (minőséget vagy elemi
részecskét) – a szattvát, a radzsaszt és a
tamaszt. Az utolsó fél hurok a negyedik állapotot
képviseli, azt a tudatot, amely a három másik állapot
mindegyikében jelen van, és nisztraigunja, vagyis túl van a
három gunán, nem pedig azokból áll. Ez az isteni teremtő
erő az immanens Isten, vagyis Istennek az az aspektusa, amely
önmagát hozta létre az univerzumként, vagy az emberi testként,
és élővé teszi azt. Ha felemeljük a Kundalinít a csakrákon
keresztül és megtartjuk valamelyik magasabbikban, maradandó
misztikus állapotokat is elérhetünk. Ha már közelebbről
megismerkedtünk a 14. fejezetben ismertetett technikával, észre
fogjuk venni, hogy még mindig eltér egymástól a belégzés,
illetve a kilégzés után érzett állapot. A belégzés végeztével
meg leszünk jutalmazva Isten darsanájával (látványával),
míg a kilégzés ismét a tamasz (tudatlanság) birodalmába
küld. Ezt azáltal tudjuk leküzdeni, ha röviden gyakoroljuk a
külső uddíjánát a külső kumbhaka közben. Észre
fogjuk venni, hogy kilégzéskor általában van egy rövid pillanat,
amikor a prána felfüggesztett állapotban megpihen, mielőtt
megfordul, és átvált a belégzésbe (Bhairava Vigjána Tantra).
Ezzel az új technikával kiterjesztjük ezt a pillanatot, és
elidőzünk a felfüggesztett állapotban, meilőtt a következő
belégzés ismét felvisz. Mivel a testen kívül tartjuk vissza a
levegőt, a jógik külső légzésvisszatartásnak (báhja
kumbhaka) nevezik. Szigorúan szólva, a pránájáma
gyakorlói csak akkor neveznék kumbhakának, ha a hossza
meghaladná a tíz másodpercet, és ezt nem fogjuk megtenni ebben a
meditációs gyakorlatban, mivel a légzésciklusunk java részét a
belégzéshez és kilégzéshez kapcsolódó meditációval töltjük."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése