Új év - új élet

Már másodszor járkáltam a Mammutban a Libri könyvesbolt környékén, és felfigyeltem rá, hogy "Új év - új élet" szlogennel reklámozták januári akciójukat, amiben kedvezménnyel lehetett megvásárolni olyan könyveket, amelyek elősegítik az életmód-váltást. A plakáton egy (szinte) tökéletes utthita-trikónászanát végző hölgy látható, mögötte a felkelő nappal.

Bizonyára nem véletlen, sőt, szerencsésnek mondható, hogy sok ember fejében az életmód-váltás, az új élet elkezdése most már egyre inkább a jógával kapcsolatos asszociációkat hoz elő. Hiszen a jóga egy teljes rendszer, nem csak a mozgással, hanem a táplálkozással, életmóddal, életvitellel, erkölcsi értékrenddel, filozófiával, ha úgy tetszik a vallással kapcsolatban is kiterjedt, de ugyanakkor praktikusan követhető útmutatással szolgál. A libri.hu oldalán néhány jógás könyv is felbukkan az akcióban.

Valóban azt vettem észre, hogy sokan kezdték jógával az új évet, januárban ugrásszerűen megnőtt a jógaórák látogatottsága. Sőt, nem csak hogy újak jöttek, de sok újrakezdővel is találkoztam, akiket elsodort az élet erre-arra, de idén újra belekapaszkodtak a jóga tutajába.

Egy olyan jelenség is kezdi felütni a fejét, amit én "duplázásnak", vagy esetenként triplázásnak nevezek. Saját tapasztalatom szerint egy Agni- vagy Astanga-óra, ha tisztességesen végigcsinálja az ember, akkor alaposan kiveszi az erejét. Ennek ellenére egyre többen vannak, akik egymás után két órát is végigcsinálnak, sőt, volt már háromra is példa. Én persze nem akarok senkit sem elrettenteni, vagy eltiltani a jógától, de saját magam a fokozatosság híve vagyok. nekem napi másfél-két óra gyakorlás éppen elég, mondjuk az igaz, hogy mellette még megtartok két vagy három órát.

A "túledzés" különösen olyanok esetében okozhat problémát, akik most kezdték a jógát, és pár hét után már ráállnak a napi két órára vagy gyakorlásra, heti hat vagy hét napban. Arról, hogy ez nem káros, vagy nem túlzás, legfeljebb akkor lehetne engem meggyőzni, ha valaki ezt fixen folytatná tíz évig, és nem lohadna le a lelkesedése egy pár hónap után, vagy nem tűnne el teljesen pár hetes kitörő lelkesedés után. Aki már több éve jógázik, és úgy kezd el duplázni, az talán megalapozottabban teszi, de itt is vizsgálni kell a motivációnkat, illetve a szervezet jelzéseit.

Ha egymás után jönnek a sérülések, akkor a szervezet azt jelzi, hogy túl sok terhelést kap, vissza kell venni. A jóginak meg kell tanulnia felismerni az egészséges határt. Ha nincs sérülés, mert pl. fiatalok vagyunk, akkor is befelé kell tekinteni, hogy mi a nagy sietség oka. Ha azért nyomjuk, mert türelmetlenek vagyunk, akkor meg kell tanulni a türelmet. Vannak olyan dolgok, amelyeket csak az éveken keresztül történő, kitartó gyakorlás során érthetünk meg, tapasztalhatunk meg.

Meg kell tanulni nyitottnak lenni, befelé figyelni, és "szemtanúként" jelen lenni az órán vagy a gyakorlás közben. A jóga egyik legfontosabb leckéje, hogy megtanuld: nem te vagy a cselekvő. ha azt gondolod, hogy az egyik nap jobban megy, a másik nap rosszabbul, és magadat okolod vagy éppen sztárolod, akkor még nem állapodtál meg teljesen az önvalódban.

Egy ténylegesen fejlett jógit mindig örömérzettel tölti el a gyakorlás, függetlenül attól, hogy a külső körülmények éppen hogy alakulnak. A szamádhi nem egy olyan állapot, amibe "felküzdöttük" magunkat, hanem egy isteni ajándék. A mindennapos erőfeszítésünkkel ezt szeretnénk kiérdemelni, és ez általában egy egész életet kíván.

Szóval ha napi kettőt nem is, de napi egy jógaórát nyugodtan megfogadhat mindenki az új évben, és még ha véletlenül ki is maradt az eddigi három hét, év végére már biztosan egész jól belejövünk, és minden szinten látványos sikereket érünk el ezzel a fogadalommal.