2010. január 10., vasárnap

A bandhák és a légzés-visszatartás 1. rész

A Jóga-tárávalí 8. verse a következőket mondja:

bandha-trajábhjásza-vipáka dzsátám
vivardzsitám récsaka-púrakabhjám
visósajantí visaja-praváham
vidjám bhadzsé kévala-kumbha-rúpám

“Fokozatosan, a három Bandha gyakorlása által fel tudjuk függeszteni a kilégzést és a belégzést, és megjelenik az elkülönülés a nemkívánatos tárgyaktól. Leborulok e vidjá (tudomány) előtt, amit Kévala Kumbhakának neveznek.”

A Kévala Kumbhaka a pránájámák királya, a légzés spontán felfüggesztésének állapota. Gyermekkoromban láttam egyszer a TV-ben egy jógit, aki 15-20 percig is szabadon úszkált a víz alatt, anélkül, hogy legevőt kellett vennie. Az éve eltemetésnél is hasonlóképpen függeszti fel a jógi a légzését. Ez nem pusztán gyakorlás kérdése, hanem egy tudatállapot következménye, amelyben a jógi képes uralma alá vonni a vegetatív életfunkcióit, és a prána mozdulatlanná tételével képes megállítani a légzését, a szívverését, és lecsökkenteni a vérnyomását, a testhőmérsékletét, valamint lelassítani az anyagcsere-folyamatait.

A légzést négy fázisra osztjuk a pránájámában. A púraka a belégzés, a récsaka pedig a kilégzés. Az uddzsájí során nincs légzésvisszatartás, hanem a púrakát és a récsakát próbáljuk meghosszabbítani, egyenletessé tenni, és a kilégzés-belégzés közötti átmenetet próbáljuk lággyá, természetessé tenni. Ez, és a bandhák, valamint a dristi együttes gyakorlása egy jó alap ahhoz, hogy később elkezdjük a légzésvisszatartásos pránájámák gyakorlását.

Ezeknél a hangsúly a kilégzésről és a belégzésről egyre inkább a közöttük megjelenő természetes szünetekre tevődik át. Ehhez nagyon ellazult és ugyanakkor koncentrált tudatállapot kell, amit a vers a “nemkívánatos tárgyak elengedése” kifejezéssel jelez. Ha a savászana-relaxáció közben fenn tudjuk tartani az ellazult, természetes légzést, és a figyelmünket a légzésen, akkor van a legjobb esély a spontán légzéskimaradás febukkanására. Természetesen ez csak akkor kévala kumbhaka, ha nem okoz légszomjat, és a tudatunk “kitágulását” éljük meg közben. Ezért szoktam azt mondani, hogy a savászana a legnehezebb gyakorlat, mivel a legtöbbször csak addig jutunk, hogy megpihenjünk a fárasztó sorozat után.

Nincsenek megjegyzések: