I See You

Valahogy december óta benne van a levegőben az Avatar képi világa és mondanivalója. Amellett, hogy rekordot döntött a film, mind elkészítési költséget, mind forgalmat illetően, nem csodálkoznék, ha a Star Wars-hoz hasonló kultusz kerekedne belőle. Az "I see you" ("Látlak téged") jelmondat már kezd lassan szállóigévé válni. Na'vi nyelven ugyanis arra értik ezt, hogy "látom a lelkedet, beléd látok, érzem, hogy mire gondolsz." A filmben a mondat a kultúrák, civilizácók közötti szakadék áthidalását jelképezi, amikor Jake és Neytiri egymásra találnak, és "megérzik" a közös értékeket, amelyek megmentése érdekében Jake hajlandó a saját fajtáját is kirúgni a Pandoráról.

Mostanában minden nap jön az órákra egy-két külföldi, és amikor lehet, igyekszem angolul tartani az órákat, hogy ne érezzék magukat elhanyagolva. A magyarok egyrészt tudnak angolul, másrészt már vágják a témát, úgyhogy nem torpannak meg, ha éppen angolul osztogatom az utasításokat. Nekem viszont jó gyakorlás, ha netalántán egyszer majd angolul kell valahol workshopot tartanom a jövőben. Na'vi nyelven egyelőre mág nem vállalok jógaórát :-). Nem is lenne olyan könnyű ezeket a négyméteres langalétákat igazgatni, bár úgy tűnik a csípőjük elég nyitott. Az egyik kedvenc jelenetem, amikor koncentrikus körökben ülnek a Lelkek Fája körül, és a főpapnő énekére ritmusosan köröznek a felsőtestükkel törökülésben. Tiszta Kundaliní-jóga!

A na'vi méretben szereztem most némi gyakorlatot, mert egy hete szinte majdnem minden nap jár hozzám egy kanadai férfi, aki Peter névre hallgat, és a legnagyobb emberek egyike, akikkel eddig találkoztam. Lefelé néző kutyában majdnem az orromig ér, vagyis mintegy másfélszer akkora, mint én. A hamstringje egy kicsit kötött, de nagyon lelkesen tolja a gyakorlást, úgyhogy mire Kanadába visszatér, egész jól kilazul. Remélem, ott is majd folytatja szépen.

A másik vendég, akiről a címbeli mondatot apropóztam, csütörtökön jött. Elektrának hívják, és olasz. Óra elején kijelentette, hogy "No speak Hungarian, but I see you". Ok, mondtam, és angolul tartottam az órát. Mondjuk ebben az esetben nem sokra mentem vele, mert azt sem nagyon értette. Úgyhogy maradt a lélek-kommunikáció.

Közben elmerengtem, hogy valóban, a legszerencsésebb dolog, ha a gyakorló teljesen nyitott a tanárra, és az elméjével is rákoncentrál, ráhangolódik. Nagyon sok üzenet nem a szavakon és az érintésen keresztül megy át, hanem pusztán a két személy jelenléte, együttes gyakorlása közben, tudat alatt történik. Tulajdonképpen az oktató is egy csatorna, aki a jóga igazságát képviseli a számunkra, de a Felsőlélektől, Istentől jön az, amit közvetít (feltéve, ha félre tudja tenni az egóját az útból).

Ha a gyakorlók nem figyelnek oda, az elméjük elkalandozik, akkor az oktató is érzékeli az energia szétszóródását, és ez őt is zavarja a "csatornázásban". Ha viszont jó összhangban vannak, akkor mindkét fél számára felemelő, megvilágosodás-szerű élmény egy jó jógaóra. Én az elmúlt héten nagyon sok energiát kaptam az óratartásból. Mivel megfáztam a jó kis ropogós hidegben, és az utóbbi időszak stresszmennyisége is leterhelt, napközben jobbára zombiként ténferegtem ide-oda, a jógaórák alatt viszont felélénkült a tudatom, és erős ösztönzést éreztem arra, hogy a maximumot adjam ki magamból. Esténként persze a feleségem is megriadt attól, ahogy kinéztem, mikor hazajöttem, és a dupla adag ginzeng ellenére egész héten totál álom nélkül végigaludtam az éjszakáimat. A vasárnap lesz az igazi próba, hogy mennyire tudják a tanulók a lelket tartani bennem, feltéve ha ők is meg én is el bírunk evickélni az Atma Budáig ebben az irdatlan nagy szibériai hóesésben. Na kkor a végére még egy I see you videóklip, és mindenkinek pandorai időjárást kívánok!