A születésileg hiperextendált térd és könyök is okozhat problémát, ugyanis az ínszalagok nem arra vannak berendezkedve, hogy ebben a helyzetben stabilan tudják tartani a csontokat. Minél kevesebb terhet visz az izom, annál több mechanikai teher esik közvetlenül az ízületi szalagokra. Persze ehhez hozzájárulhat a helytelen gyakorlat is. Szerény véleményem szerint az Iyengar-jógában van néhány túlkapás, ami hajlamosíthat bizonyos anatómiai problémák kialakulására.
Ha megnézzük Iyengar bármelyik fotóját, láthatjuk, hogy a könyöke és a térde is hiperextendált, csakúgy, mint sok tanítványának. A lábboltozata meg van süllyedve, és a mellkasa hihetetlen mértékben ki van tágulva. Az ilyen típusú embereket arra kell szoktatni, hogy a térdet és a könyököt feszítsék meg kissé rogyasztott állapotban, ami másnak teljesen egyenes lenne. A bokasüllyedés szerintem a lábujjak folyamatos emeléséból adódik, ami által a lábboltozat fokozatosan kiegyenesedik. A boltozatos mellkas pedig a kihomorított háttal végzett bordaközi légzésnek tulajdonítható. Ha helyesen alkalmazzuk az uddíjána bandhát, akkor megakadályozhatjuk az ágyéki csigolyák előreesését belégzés közben. Ha teljesen egyenes gerinccel, bandhákkal lélegzel, akkor a mellkasod szép szabályosan fog fejlődni.
Ettől még persze Iyengar szépen és szabályosan végzi az ászanákat, de pl. ha előrehajlításnál alápolcoltatjuk a gyakorló sarkát, akkor elég hamar elő lehet idézni a térdkopást, márpedig Iyengar-órán ezt néha szokták gyakorolni. A falnál is csinálnak például egy lefelé-néző kutya-felfelé néző kutya vinyászát, miközben két kötélbe kapaszkodnak. A lenti videóban 4.50-nél található ez a rész. Szerintem ez totál derékgyilkos módszer, persze ez csak a magánvéleményem, remélem, senki nem harapja le a fejemet érte.
Nos, vissza a könyökhöz. Ha hiperextendált a könyököd, akkor ahogy mondtam, ne egyenesítsd ki teljesen az olyan pózokban, mint a lefelé-felfelé néző kutya, kézenállás stb. ahol a kezeden tartod a testsúlyt. Az Ardhamatszjéndrászana szintén könyökgyilkos, ha a klasszikus módon a térd belső felének feszítjük a künyökünket. A fenti képen látható, hogy miről van szó. Ezért én ebben a pózban inkább kulcsolok a térdhajlat alatt, mint ahogy a Maricsjászanában szoktunk. Ez még a csavarást is fokozza.
A kúrmászanában szintén túlfeszítheted a könyöködet, ha nem elég nyitott még a csípőd, és a mellkasod nincs még a földön. ha lefelé fordított tenyérrel csinálod a pózt, akkor a comb teljes súlya lefelé feszíti a könyöködet, pontosan annyi fokban túlnyújtva, amilyen messzire van a vállad a földtől. Én ilyenkor is azt ajánlom, hogy fordítsuk felfelé a
tenyerünket, és enyhén hajlítsuk be. Ebben az esetben a könyök külső oldala nyomódik a földbe, még akkor is, ha a váll nem ér le teljesen.
Egyes emberek könyöke a csavarásra is érzékeny lehet. Ez főleg a "hátunk-mögötti-üdvözlő-pózban" fordul elő (gupta-namaszkára), például a pársvóttánászanánál. Itt azonban a csavaró hatás nem olyan erős, és fokozatosan kihasználható a csukló, alkar és a könyök erősítése érdekében.
A Gaumukhászana is hasznos póz, bár az elsősorban a vállakat dolgozza meg, de közvetve persze a könyököt is erősíti. Még egy hasznos póz a Salabhászana (sáska), ami ugye közutálatnak örvend, pedig itt a tenyered és a karok segítségével emeled a törzsedet a levegőbe, vagyis nagyon jól erősíti a könyökhajlatot is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése