Versenysport és jóga

Tegnap ismét Panni óráján izzadtunk, bár most nem lett habos a matracom alatt, mert vastagabb törölközőt terítettem rá a Mysore szőnyeg helyett. Szóval volt az órán egy lány, csak úgy a szemem sarkából figyeltem, mert most láttam először. Utthita-haszta-pádángusthászanában 180 fok, Upavista-kónászana 180 fokban (bár ebben nem vagyok teljesen biztos, mert ekkor Panni éppen az én keresztcsontomon ugrált föl-alá, és ezerrel nyomott előre, hátha nekem is meglesz a 180 fok (vagy lehet, hogy csak habot akart generálni a jógaszőnyegem alá?). Mindegy, lényeg az, hogy profin nyomta az ászanákat.

Magamban arra a következtetésre jutottam, hogy vagy ősjógás, vagy valami válogatott tornász vagy ilyesmi. Mondjuk a karja meg a válla nem volt olyan szálkás, és a vinyászája sem volt még az igazi. Óra után ki is derült, hogy Panni ismerőse, és válogatott RG-s volt fiatal korában. Ebben a sportágban 20 évesen már kiöregszenek a lányok, ő ezután edző lett, de elmondta, hogy mrá vagy tíz éve nem csinál semmit, mert edzésen ugyebár csak reppel, mint a Bikram-jógán szokták az oktatók. Bennem az az elképzelés élt, hogy az RG-s lányokat ugyanolyan keményen edzik, mint a szertornásokat (vízszintes lábbal fel a kötélen meg vissza háromszor, felülések a nyújtóba akasztott lábbal lógva stb.). De kiderült, hogy itt viszonylag kevesebb az erő-edzés és inkább a hajlékonyságra mennek, úgyhogy 3-4 éves kortól már nyújtják a kislányok hamstringjét, nyitják a csípőjét, hajlítják a derekát stb.

Méghozzá nem kis mértékben, mert ugye a versenyen a magyaroknak is össze kell mérniük a tudásukat a koreaiakkal, oroszokkal stb. Mindez még azért nem rettentett el, mert ősztól én is szeretném beadni a kislányomat RG-re, hogy legalább addig is valamit mozogjon, amíg megkedveli a jógát esetleg. Vagy pedig két év múlva rajtam fog röhögni, amikor otthon gyakorlom a kapótászanát, mert pl. hátrahajlításban az állát is simán képes lesz letenni a talajra. Majd meglátjuk.

Szóval vissza a témához - jóga és versenysport. A versenysportokban (és ez mindre igaz, nem csak az RG-re) általában túlhajtják a fiatalokat, mivel minél hamarabb el kell őket juttatni a versenyzői szintre. Ez a porfi versenyzőknél esetenkétn napi 5-6 óra edzést jelent. Mondhatná valaki, hogy mi bajom van ezzel, hiszen én is két órát gyakorlok, plusz napi két jógaórát megtartok, vagyis hatot mozgással töltök, és a melegben. Elég gyakran van is izomlázam itt-ott, szerencsére sérülésem mostanában nincs. A túlhajszolt sportolásnak azonban szerintem van egy olyan hátulütője, hogy amikor kiöregszenek a versenyzésből, akkor a legtöbben totál leállnak, mert már besokalltak, és a szervezet követeli a pihenőt. Meg ugye be akarják hozni mindazt, amiről fiatal korukban a sport miatt lemaradtak.

Ezért sok élsportoló idősebb korában rosszabb kondiba kerül, mint egy amatőr, hobbiból sportoló ember, aki viszont rendszeresen edz, de kevesebb terheléssel. Nyilván fiatal korban a legnagyobb a teljesítőképesség, ilyenkor futtatják a versenyzőket, sok esetben mindeféle koksszal növelve a teljesítményt, amiknek a hosszú távú hatását ugye senki nem ismeri.

A jóga ezzel szemben nem versenysport, még ha óra végén ki is alakult egy kis versengés közöttünk. Jani odaszólt: "Láttad, nyújtott lábbal ugrottam előre!" Nosza, erre én is nyomtam egy toronyugró-vinyászát. A dropbackből is csináltam vagy tizet, ami persze Barbinak, az RG-edzőnek a világ legtermészetesebb dolga volt, úgyhogy nem hiszem, hogy meghatotta a bohóckodásom. De ez csak szórakozás, mert nem attól fejlett valaki a jógában, hogy hány dropbacket tud megcsinálni, hanem hogy mennyire fegyelmezett az elméje. És még ha rendeznek is versenyeket a jógában is, ez inkább csak amolyan lelkesítő dolog, a győztesek (remélem) soha nem gondolják azt, hogy lekörözték a társaikat.

Ugyanúgy, miközben gyakorolsz, nem kell a gyakorlásodat a másikéhoz hasonlítani, hiszen egy ellenfél van, akit le kell győznöd, ez pedig saját magad vagy. Az ászanában sem az a legfontosabb, hogy hogyan néz ki a tükörben, hanem az, hogy belülről mit élsz át benne. Tehát a küzdelem belül folyik, az alacsonyabb rendű és a magasabb rendű én között. A jógábol nem lehet kiöregedni, sőt, nem is lehet túlkoros senki, akárhány éves korban kezdi is.

Még ha a fiziológiai öregedés esetleg nem is teszi lehetővé, hogy mondjuk egy 90 éves ember úgy vinyászázzon, mint egy 30-as, de ugyanazokat a belső átéléseket bármilyen testben meg lehet tapasztalni, és a gyakorlást is módosítani lehet az igények szerint. Én például 18 éves koromban gyakoroltam kb. egy évet, ezalatt nem sikerült különösebben kiemelkedő hajlékonyságra szert tennem. Most már hat éve gyakorlok, és jövőre negyven éves leszek, de egyelőre még úgy érzem, hogy a felfelé ívelő szakaszban vagyok, nem csak fizikailag, de a belső fejlődés szempontjából is.

Azt szokták mondani, hogy a betegség, öregség, idő hiánya, hajlékonyság hiánya stb. egyáltalán nem akadályok, legfeljebb nehézségek. Egyetlen komoly akadály létezik, az pedig a LUSTASÁG. Ha ezt legyőzzük, akkor miénk a siker! Practice, practice, practice!