Megint sűrűk a napjaim, alig jutok oda, hogy meg is írjam, ami történik velem. Kedden 11-kor Panni Astanga-óráján voltam. Annak ellenére, hogy még csak a második hete van az óra, kilencen gyűltünk össze, ketten Janival képviseltük a szerényebbik nemet (hahaha), és volt három vadiúj résztvevő is. A kisebbik teremben némileg bezsúfolódtunk, 28 fokról indult a hőmérséklet. Óra végére kb 32 fok lett, viszont elég hamar beleheltük a termet párával, én végig úgy izzadtam, mint egy ló. Janki Katával rajtam poénkodott óra alatt, mert próbáltam komolyan venni a gyakorlást, de szerintük az újak előtt bemutatóztam. Mindenesetre jó kis gyakorlásnak éreztem belülről. A lefelé néző kutyánál meg az előrehajlításoknál mindig láttam a fejemet a hátam mögött lévő tükörben, és így azzal foglalkoztam, hogy a fejem ne tűnjön el a vállaim között, hanem nyújtva legyen a nyakam, mert Zsuzska mindig ezzel nyaggat bennünket a Bhaktin. Ha behúzom a fejemet, akkor tényleg eléggé verőember-kinézetem van, a hattyú-nyak azért jobban néz ki.
Egyébként nem szeretek tükör előtt gyakorolni, mert elvonja az ember figyelmét, ha állandóan azt nézi, hogyan néz ki kívülről. Ha nincs tükör, akkor tudsz a dristire koncentrálni, és belülről próbálod "érezni" a pózt. Pár év után így is esztétikus lesz kívülről. A Vírabhadrászana B-nél észrevettem, hogy mennyire kiemelkednek az alsó bordáim, már kezdek gyöngyhalász-mellkast kifejleszteni, minden igyekezetem ellenére. Az iyengarosoknál figyeltem meg a hordó-mellkast, ami elméletem szerint elkerülhető, ha teljes tüdőből lélegzel, és tartod az uddijánát. Ezek szerint nem, vagy alkati adottság, mert pl. Jani is félmeztelenül gyakorolt, de neki laposabb volt a mellkasa. Mindegy, ez van. A lényeg a mély légzés.
Panni nem siette el az órát, vagy csak én lélegeztem gyorsan, de nekem minden pózban simán kijött a tíz légzés, volt, ahol tizenöt-húsz is. Összességében két óra 15 perc alatt végeztünk, és óra után eldöntöttem, hogy legközelebb inkább törölközőt hozok, mert a Mysore szőnyeg kevesebb vizet képes felszívni. Amikor felvettem a szőnyeget, habos volt a matrac, de amikor a matracot felvettem, akkor még alatta is habos volt a padló (amint a mellékelt ábra mutatja). Másoknál már láttam ilyet, de a sajátommal most szembesültem először. Éljen a Hot Ashtanga méregtelenítő hatása!
Panni, ellentétben más Atmás tanároktól, akik általában nem mernek engem igazgatni, jól megigazított egy-két pózban. A Vírabhadrászanában ráült a combomra, ahogy én szoktam, mondjuk ez az ő ötven kilójával nem volt egy megrázó élmény. Az előrehajlításokban is igazított, itt már szenvedtem, mert nem tudtam teljesen kinyújtani a térdemet és visszapipáltatni a lábamat. Az utthita-haszta-pádángusthászanát mindkét oldalra végigcsinálta velem, mint Shiva szokta. Meg is éreztem a gluteus mediusomban másnap a mély nyitást.
A hídnál csináltam tíz dropbacket, jól esett. Óra után mindannyian beültünk az étterembe bandázni, és jól kibeszéltünk mindenkit. Panni megjegyezte, hogy sokat lazultam, mióta Indiában voltunk. Megegyeztünk abban is, hogy Janinak el kellene mennie fodrászhoz, mert nagyon retrós a frizurája. Szóval jó kis habos Astanga volt, mindenkinek a figyelmébe ajánlom a keddi 11-es Hot Ashtangát.
A szerdám is még zúzós volt, 4 óra alvás után egy reggeli murti-öltöztetés, majd egy Zsuzska-féle jógaóra (szintén csípőnyitásokkal meg jógás felülésekkel). Délután Istvánékkal gyakorotunk a Budában, de én az állók után bementem a fűtött terembe, és megint eldöntöttem, hogy jobban szeretek melegben jógázni, mint 20 fokos teremben. Este egy jó forró Agni telt házzal, majd egy Astanga 2. sorozat óra, szintén tíz fővel. Ez is elhúzódott, 2 óra 20 perc alatt végeztünk. A szombati workshopon majd lassabban, részletesebben megyünk, nem lesz annyira fárasztó, mint egyben letolni az egész 2. sorozatot.
Amikor először jön valaki Hot Ashtangára, akkor utána azzal szokták vigasztalni a többiek, hogy "Lám, túlélted, ehhez képest már minden könnyűnek fog tűnni." "Kivéve a 2. sorozatot" - szoktam ilyenkor hozzátenni. És ha valaki már megszokta a kettest, akkor is van még kihívás - a hármas. Azon még én is komolyabban szoktam lihegni, pedig már próbálkozom vele majdnem egy éve. Nem baj, minden gyakorlás kérdése, A 6. után talán tényleg már minden könnyűnek fog tűnni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése