Enlighten up!

Gondolkodtam egy darabig, hogy írjak-e egy külön blogbejegyzést a fenti című fimről, de igazából annyira középszerű volt, hogy megspórolom nektek az élményt, csupán egy-két bekezdést szentelek neki, aztán beszélünk a megvilágosodásról egy kicsit más szemszögből. Ezt a filmet egy Astanga-fanatikus újságírónő készítette, nyilván azzal a célzattal, hogy majd mekkora propagandát fog csapni a jógának.

A film különböző híres amerikai oktatókkal készült interjú-bevágásokkal kezdődik, amelyek némileg megvillantják azt, hogy a legtöbb oktató nem mélyült el túlzottan a jóga szellemi hagyományában, inkább a fitnesz-aspektusnál maradnak. Ezek után bemutatja a film főszereplőjét, aki egy fiatalember, életében nem jógázott még, de beleegyezik a kísérletbe, miszerint 8 hónapon keresztül különböző híres jóga-oktatók iskoláiba fog látogatni, és utána beszámol róla, hogy elérte-e a megvilágosodást, vagy tapasztalt-e valami spirituális élményt a jóga gyakorlása közben, vagy csupán egy fizikai mozgásrendszernek tekinthető-e ez is.

Nos, emberünk végigjárja az Astangától kezdve a Bikramig meg a Jivamuktiig az összes ismert tanár óráit Amerikában, majd Indiába is ellátogat. Egy hetet gyakorol Pattabhival, egy hetet Iyengarral, majd északnak indul. A két guruval készült interjúk egész jók, a többi része felejthető a filmnek. Végül hősünk belekóstol a bhakti-jógába is, Vrindávanában különböző guruknál vendégeskedik.

A film konklúziója az, hogy a fiatalembert megfogta a jóga, de annyira azért nem, hogy tovább folytassa a gyakorlást, így visszatér Coloradóba sziklát mászni. A riporternő meg persze astangázik tovább, és tovább keresi a válaszokat. Szóval van, akinek segít a jóga a megvilágosodás elérésében, van, akinek nem.

Az utóbbi időben kaptam néhány idézetet a megvilágosodással kapcsolatban. Az egyik Iyengartól származik, aki szerint Trikónászanában is el lehet érni a megvilágosodást. Ez igaz lehet, de ha valaki még a megvilágosodás előtt szeretné kipróbálni a bonyolultabb ászanákat is, akkor miért ne tegye? A másik Richard Freemantől származik. Őszerinte Istent nem érdekli, hogy milyen rugalmasak a hamstringjeid. Ez is OK, de ha már jógaórán vagyunk, és egészségesek akarunk lenni, akkor miért ne nyújtsuk egy kicsit!

Betegen is el lehet érni az önmegvalósítást, de szerintem általában nehezebb, mint egészségesen. Szóval a jóga fejleszti az egészséget, és közben felkészít a spirituális fejlődés további lépéseire. A végére még egy buddhista idézet: "A megvilágosodás előtt fát vágtam, s vizet hordtam, a megvilágosodás után fét vágok és vizet hordok." Ez összecseng a Bhagavad-gítá filozófiájával, mely szerint egy materialista és egy spiritualista esetenként megszólalásik azonosan cselekedhet, de mégis más tudattal teszik ezt, és más eredményt érnek el.

Vagyis a spiritualitás nem azt jelenti, hogy kivonulunk a társadalomból, és feladjuk a társadalmi kötelezettségeinket, hanem azt, hogy mindezeket az eredeti azonosságunk ismeretben és a végső cél érdekében hajtjuk végre. A vízhordás és favágás egyébként érdekes tevékenységek, mert a védikus időkben a bölcsek tűzáldozatokat végeztek az erdőkben, a védikus mantrákat zengve.

A tanítvány úgy szolgálta a guruját, hogy vizet és tűzifát hozott neki az áldozathoz, és a gurutól hallgatva fokozatosan megértette a transzcendentális cselekvés művészetét, de ezenközben ugyanúgy folytatta anyagi kötelességeinek végzését. Szóval nem biztos, hogy helyesen meg tudod ítélni azt, hogy a melletted lévő matracon gyakorló jógi megvilágosodott-e vagy sem. Általában egy megvilágosodott embert egy másik megvilágosodott tud felismerni, a sötétségben lévők legfeljebb csak sejthetik.