2012. június 26., kedd

A szamápatti

Újabb részlet Gregor Maehle Jóga-szútra magyarázataiból:


"1.41. ksína-vrittér-abhidzsátaszjéva manér-grahitri-grahana-gráhjésu tat-sztha-tadandzsanatá szamápattih


ksína-vrittéh - amelyben lecsökkentek a hullámok; abhidzsátaszja - megtisztított; iva - mint ahogyan; manéh - a kristályban; grahitri - az érzékelő; grahana - az érzékek; gráhjésu - az érzékek tárgyaiban; tat-sztha - amin nyugszik; tad-andzsanatá - felvéve a színét; szamápattih - azonosság.


Amikor az elme hullámzása elcsitult, az elme hitelesen látszik tükrözni bármilyen tárgyat, amely felé fordítjuk, mint egy átlátszó kristály, akkor is, ha az az érzékelés tárgya, az érzékelés folyamata vagy az érzékelő. Ezt az állapotot azonosságnak (szamápattinak) nevezik.


Ez az egyik olyan szútra, aminek a megértése a legfontosabb, ugyanakkor ezt értelmezik félre a legtöbben. "Amikor az elme hullámzása elcsitult", az előző hét szútrában leírt folyamatok által, elérkezünk ahhoz a ponthoz, amikor az elme fókuszált vagy egy pontra van szegezve.  Ebben az állapotban képesek vagyunk úgy érzékelni a dolgokat, ahogy valójában vannak; más szavakkal, helyesen felismerjük a tárgyakat és minden tudásra szert teszünk az adott tárggyal kapcsolatban. 


Tisztázzuk, hogy ez nem az önvalóról szóló tudás szintje, mivel az azt jelentené, hogy az elme hullámzása teljességgel megszűnt, ami a felfüggesztett (niródha) állapot. Gyakorlatilag itt egy a szamádhi egy alacsonyabb (objektív) típusát írjuk le, ami különbözik a szamádhi haladó változatától, ami pedig az önvalóról szóló tudáshoz vezet. 


"...az elme hitelesen látszik tükrözni" - ez azt jelenti, hogy a tárgyról az elmében alkotott kép azonosnak tűnik az eredeti tárggyal. Itt fontos, hogy észrevegyük a "látszik" szót. A teljes azonosság nem lehetséges. Ha az egész univerzumon meditálunk, mint ahogyan az előző szútra javasolja, az elménk nem lenne képes azt reprodukálni. Még a földnek is van sok olyan pontja, például a Góbi-sivatagban, ahová eddig még soha, egy ember se jutott el. Ehhez képest azt gondolni, hogy az egész univerzumot reprodukálni tudnánk az elmékben enyhe nagyzási hóbortra vall. Mindazonáltal egy tárgy látszólag hiteles bemutatása is fontos. Ez azt jelenti, hogy teljes mértékben megértünk egy tárgyat, míg a hétköznapi életben általában csak egy homályos elképzelést alkotunk egy tárgyról."











Nincsenek megjegyzések: