2012. június 20., szerda

A szív lótusza

Újabb részlet Gregor Maehle Jóga-szútra magyarázataiból:


"1.36. visóká vá dzsjótismatí


visóká - bánat nélküli; - vagy; dzsjótismatí - fénnyel teli.


Az elme szilárdságára a bánaton túli ragyogó fény érzékelésével is szert tehetünk.


Az a fény, amiről itt szó van, a szív lótuszában lévő fény. A szívben lévő fényen, vagy a szívben lévő hangon történő meditáció a jóga egyik fő meditációs technikája. A Jóga-tárávalí és a Hatha-jóga pradípiká fő témája a töretlen hang, vagyis a szív hangjának (anáhata náda) hallása.


Ez a szútra a szívben lévő fényt említi, a szív pedig az elme eredete. Az upanisadok szerint az elme és az intellektus a szívből árad ki, és végül oda tér vissza. A 3.34. szútra szerint a szíven történő meditáció az elme megértéséhez vezet, míg a 3.33. szútra szerint minden megismerhető a tiszta intellektus felkelő fényében. A tiszta intellektus vagy intelligencia fénye a szív lótuszában helyezkedik el. Ha ezen a fényen meditálunk, kifejleszthetjük az elme szilárdságát. 


A fényre azt mondják, hogy "túl van a bánaton", mert a bánat a tudatlanság (avidjá) különböző formáiból származik. Amikor valaki a szívben lévő fényt látja, ami a tiszta intelligencia ragyogása, ez az intelligencia eloszlatja a tudatlanságot. Idővel diszkriminatív tudást hoz létre, ami a szenvedés végét jelenti. Ebben a szútrában azonban csak a szenvedésen túli fény megpillantásáról van szó, ami mérsékeltebb eredmény. Ez azt jelenti, hogy csak egy kis ízelítőt kapunk a tiszta intelligenciából, ami elegendő ahhoz, hogy szilárddá tegye az elmét.


A szívben lévő fényen történő meditáció másik módja az "énség" (aszmitá) fogalma. Ez az énség a tiszta intelligencia terméke. Ha minden gondolatot leredukálunk az "én vagyok"-ra, vagyis ha visszakövetjük őket eddig a pontig, akkor is szilárddá válik az elme. Az énség fogalma minden gondolatunkban megtalálható. A gondolati folyamatban ott van a gondolkodó, a gondolkodás, és a gondolat tárgya. Ahhoz, hogy a gondolkodás megtörténjen, az énség elképzelésének ott kell lennie. Ha tudatában maradunk ennek az elképzelésnek, ahelyett, hogy elfelejtkeznénk önmagunkról, vagy elfelejtenénk azt, hogy mi vagyunk az, aki gondolkodik, akkor az elme szilárddá válik."







Nincsenek megjegyzések: