"1.37. víta-rága-visajam vá csittam
víta-rága - szenvedély nélküli ember, aki túllépett a ragaszkodáson; visajam - tárgy; vá - vagy; csittam - elme.
Az elmét egy vágyak nélküli személyen történő meditáció által is szilárddá lehet tenni.
Mint ahogyan a tóba dobott kő hullámokat kelt, egy olyan tárgy, amin meditálunk, szintén fodrozza az elménket. És, mint ahogyan a tó felszínén keltett fodrok természete függ a kő méretétől, az elme hullámai is függnek attól a tárgytól, amivel kapcsolatba kerülünk. A tárgyak csak abban az esetben nem okoznak gondolati hullámokat, ha az elme felfüggesztett (niródha) állapotban van.
Az egyik legjobb tárgy a meditációra egy olyan ember elméje, aki vágyak nélküli. Mivel minden tárgy ott hagyja a lenyomatát az elmében, az ilyen ember elméje a vágynélküliség felé vonzza a meditálót. Ez az oka annak, hogy a tanítványok nagy békét tapasztalnak egy felszabadult mester jelenlétében. Néhány indiai filozófiai iskola ebből a megfigyelésből alkotta meg azt a doktrínát, miszerint csakis a mester kegye vezeti el a gyakorlót a felszabaduláshoz.Más misztikusok viszont azt hangsúlyozták, hogy nem létezik beavatás, csak önbeavatás. Természetesen semmilyen másik személy nem tehet valakit felszabadulttá, mert ez azt jelentené, hogy a mester képes befolyásolni a karma törvényét. Ugyanakkor az is igaz, hogy az embernek komoly hajlama van mások misztifikálására és arra, hogy hatalmas erőket tulajdonítson nekik, mivel arra vágyik, hogy más végezze el a kemény munkát helyette.
Ha egy mester felszabadult, és a tanítvány nagyon könnyen befolyásolható, akkor a tanítvány elméje lenyugodhat a mester jelenlétében, és ez elősegíti a meditációt. Létfontosságú azonban az, hogy egy igazi tanárt válasszunk, aki vágyak nélkülivé vált. Ha a tanárnak még mindig vannak célkitűzései, akkor az izgalomba fogja hozni a tanítvány elméjét.
A jelen szútra nem jelenti ki egyértelműen, hogy élő tanárról van szó. Mivel a mi korunkban ritkává váltak a valódi bölcsek, javasolhatjuk azt is, hogy a meditációt az ősi mestereken végezzük, mint Kapila, Vaszistha, Jágjavalkja, Vjásza, Patandzsali és Sankara. Ha figyelmesen tanulmányozzuk a mesterek tanításait, akkor idővel úgy érezhetjük, hogy személyesen ismerjük őket.
Az ősi mesterek nagy, racionális gondolkodók voltak, és erőteljes érvelést és logikát alkalmaztak, de különösen az együttérző szívüket érezhetjük két vagy háromezer év után is. ha a tanítványnak sikerül a tanuláson keresztül kapcsolatba lépnie a mester szívével, akkor az elméje könnyen meg fog nyugodni, még akkor is, ha évezredek teltek el köztük és köztünk."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése