Újabb részlet Gregor Maehle Jóga-szútra magyarázataiból:
avidjá – tudatlanság; ksétram – mező; uttarésám – a többinek; praszupta – szunnyadó; tanú – gyenge; viccshinna – megszakított; udáránám – aktív.
A tudatlanság az összes többi [klésa] eredete, legyenek akár szunnyadó, gyenge, megszakított vagy aktív állapotban.
Vjásza egy mezőhöz hasonlítja a tudatlanságot, amely táptalajt nyújt a többi négy szenvedésnek, amelyek az egoizmus, a ragaszkodás, az ellenszenv, és a halálfélelem. Ezek négy különböző állapotban nyilvánulhatnak meg: szunnyadó, gyenge (elvékonyodó), megszakított, és aktív. Azért írja le ezeket, hogy emlékeztessen: csupán azért, mert éppen nem vagyunk teljes mértékben egy szenvedés hatása alatt, az nem jelenti azt, hogy a szenvedés nincs jelen.
Szunnyadó állapot
Példaképpen, lehet, hogy nem vagyunk tudatosak arról, hogy a halálfélelem jelen van bennünk, mert sohasem kellett féltenünk az életünket. De ha jelen van a megfelelő körülmény – egy életveszélyes helyzet – akkor a félelem felszínre tör. Tehát a szenvedés, a halálfélelem szunnyadó állapotban volt. A szunnyadó szenvedés felébred, amikor a tárgya jelen van. Ha a szenvedés nem tör a felszínre, még egy életveszélyes helyzetben sem, akkor még szunnyadó formában sincs jelen.
Gyenge állapot
Ha például egy életveszélyes helyzetben vagyunk, de viszonylag nyugodtan reagálunk, mivel a Bhagavad-gítá tanulmányozása által megértettük, hogy nem vagyunk ez a test, hanem az vagyunk, amit nem égethet meg a tűz, nem áztathat el a víz, nem szúrhatják szét a tövisek, és nem vághatják meg a pengék, akkor azt mondjuk, hogy a szenvedés elvékonyodott vagy legyengült a krijá-jóga gyakorlásának hatására- ebben az esetben a krijá-jóga második aspektusa, vagyis a szvádhjája, a szentiratok tanulmányozásának hatására.
Megszakított állapot
Ha egy még erősebb szenvedés érvénytelenít egy jelen lévő szenvedést, akkor azt mondják, hogy a szenvedés megszakított lesz. Például tegyük fel, hogy bankot rabolunk, és annyira vágyunk rá, hogy megkaparinthassunk egy táska pénzt, hogy nem félünk attól, ha megsérülünk. Ebben az esetben a félelmet a mohóság szakította meg. Ez nem azt jelenti, hogy a félelem nincs jelen, de a vágy vagy mohóság erősebb hatása elnyomja.
Aktív állapot
Ha a szenvedés tárgya jelen van, és teljesen a hatása alatt vagyunk, azt aktív szenvedésnek nevezzük. Ez az egyetlen állapot, amikor a szenvedés hatásai teljességgel érvényesülnek. Fontos megérteni a következőt: a szenvedéseink teljes tárházának szempontjából csak annyi látható, amennyi a Titanicot elsüllyesztő jéghegyből volt látható.
A szenvedésnek van egy ötödik állapota, amit Patandzsali nem számol bele, mert az csak a jógi esetében jelentkezik. Ha a jógi szert tett a diszkriminatív tudásra (arra a tudásra, hogy nem vagyunk azonosak a külsőségekkel, hanem a tudat vagyunk, amelyben mindez megjelenik), akkor és csakis akkor nem tudnak többé tovább hatni a szenvedések. Azt mondják, hogy akkor a magok megpörkölődnek a tudás tüzében, ami megsemmisíti a csírázási képességüket. Ezt a megpörkölt állapotot nevezik az ötödik állapotnak, ami különbözik a szenvedés szunnyadó állapotától. A szenvedés még a megfelelő tárgy jelenlétében sem fog felszínre törni."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése