Megjegyzések: A
szarvángászanát az ászanák királynőjének nevezik, míg a
sírsászanát az ászanák királyának. Krishnamacharya szerint a
szarvángászana az ászanák szíve, míg a sírsászana az ászanák
feje. Azt is megemlíti, hogy szalamba (megtámasztott) és niralamba
(támaszték nélküli) változata is van, mindegyiknek két fajtája.
A szalamba szarvángászana másik változatában a kezekkel
valószínűleg nem a lapockákat támasztjuk, hanem a hátunk mögött
a talajon támaszkodunk velük, vagy össze is kulcsoljuk őket, mint
a halászanában (ekepózban). A niralamba (támaszték nélküli)
szarvángászana két változatában a karokat vagy a fülünk
mellett kinyújtva a talajra helyezzük, vagy felemeljük a törzs
mellé, mint a szamaszthitiben. Ez utóbbi kettő esetén nagyon jól
kell tudni egyensúlyozni a vállakon, és a törzs izmai
segítségével megakadályozni a lábak előredőlését a fej
irányába, valamint a gerinc begörbülését. Mindkettő haladó
változat, a képen BKS Iyengar végzi a pózokat.
Térjünk vissza a
szalamba szarvángászanához. A könyököket közelítsük
egymáshoz, és a tenyereket vigyük a lapockák felé. A
tenyértöveket is támasszuk a hátunknak, ne csak az ujjtöveket.
Én vízszintes talpakat szoktam javasolni, mert a sarkakkal történő
nyújtózkodás felfelé elősegíti a törzs kiegyenesítését. A
leggyakoribb hiba ugyanis az, hogy a medencét hátraengedjük a
könyökök irányába, a lábfejeket pedig előre, a fejünk fölé.
Ez a póz inkább a viparíta-karaníra emlékeztet, míg a
szarvángászanában a csípő, térd és a boka is egyaránt
pontosan a váll fölött van, így a törzs és a lábak is teljesen
függőleges vonal mentén helyezkednek el. Ezt azáltal érhetjük
el, ha a sarkunkkal és az ülőcsontokkal felfelé nyújtózkodunk,
miközben a lapockákat próbáljuk elemelni a tenyereinktől, és a
mellkasunkat az állunkhoz közelítjük.
A pózban természetesen
aktiválódik a dzsálándhára bandha (torokzár), amit a torkunk
tövénél levő izmok behúzásával fokozhatunk. Ez védelmet ad a
nyaki gerinc-csigolyáknak, mert lehetővé teszi a nyaki
gerinc-szakasz nyújtását is. Én nem szoktam ahhoz ragaszkodni,
hogy a nyak ne érjen a talajhoz, viszont valóban nem ajánlott
erősen nyomni a nyakunkat a talaj felé. Ugyanakkor a tarkó talajba
nyomását sem ajánlom, főleg nyaki porckorong-panaszokkal
rendelkezőknek, mivel ilyenkor a csuklyásizom aktiválódik, és
összehúzza a nyaki csigolyákat. A legjobbnak azt tartom, ha a
súlypont a vállunkon marad, esetleg részlegesen a könyökünkön,
és a nyakunkat ellazítva tudjuk tartani, esetleg még nyújtjuk is
egy kicsit a fejtető felé. A nyaki gerinc panaszaival
rendelkezőknak azonban valóban érdemes megmagasítaniuk a vállat
és a könyököt pokróccal, mivel így szinte teljesen
tehermentesíthető a nyak és a fej.
A szarvángászana a
vérkeringés megfordításán túl a fejben lévő mirigyek
(agyalapi és tobozmirigy) vérellátását és működését is
serkenti, ezért számolnak be megfiatalító és tudatfejlesztő
hatásáról azok, akik rendszeresen és hosszasan gyakorolják. Arra
azonban érdemes odafigyelni, hogy a póz a pajzsmirigy működését
is serkenti, égy olyanok esetében, akik hajlamosak a
pajzsmirigy-tóltengésre, vagy akármilyen pajzsmirigy-problémájuk
van, a mértékletes gyakorlás vagy a pokróc alkalmazása javasolt.
Általában napi huszonöt légzésig kitartva a pózt a legtöbb
embernél nem tapasztalható jelentős módosulás a pajzsmirigy
működésében, tehát ennyi ideig biztonsággal végezhető a póz.
A fenti két ellenjavallat esetén ajánlható a Viparíta-karaní végzése. Ebben a pózban csípőben hajlítjuk a lábakat, úgy, hogy a törzzsel 90 fokot zárjaban be, és hátraengedjük a medencét, hogy a törzs 45 fokban álljon a talajhoz képest. A lapockák helyett a keresztcsontot támasztjuk a tenyereinkkel. Ez a póz hosszabb kitartáshoz is ajánlott, bizonyos mudrákat és krijákat is ebben a testhelyzetben szoktak végrehajtani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése