Bonckés alatt a híd

Van néhány anatómia-szakértő ismerősöm a Facebookon, akik ha latin szavakra akadnak valamelyik posztomban, akkor igyekeznek azonnal ízekre szedni a váz- és izomrendszerrel kapcsolatos kijelentéseimet. Így járt a múltkori, híddal (úrdhva-dhanurászana) kapcsolatos blogposztom is, ami tételesen egy fordítás volt Gregor Maehle könyvéből. Nos, átnéztem a fordításomat, és valóban igaza volt Csillának és meg Máténak is, elkövettem egy pár bakit, például összekevertem a hip flexor (csípőhajlító) és hip extensor (csípőfeszítő) kifejezéseket, úgyhogy még egyszer átnéztem a bejegyzést, és kijavítottam egy pár dolgot, illetve odaírtam az izmok magyar neve mellé a latint is. Mindketten kifogásolták azonban, hogy tárgyi tévedések is vannak az írásban, ám mivel nem akartam megmásítani Maehle szavait, úgy gondoltam, hogy az utógondozáson kívül inkább egy külön bejegyzésben írom meg a saját meglátásaimat a vitatott kérdésekkel kapcsolatban. 

Előrebocsátom, hogy alapszintű anatómiai ismeretekkel rendelkezem, amit jó lenne bővíteni, ha találnék rá időt. De az biztos, hogy funkcionális szempontból nap mint nap ráakad az ember egy-egy ászana egy-egy aspektusára, amit érdemes tovább boncolgatni, ha valóban fejlődni szeretnénk benne.

Első gondolatként azt említeném meg, hogy a Maehle által említett problémát (a combok kifordítását és a karok befordítását) gyakran tapasztalom, magamnál is, és sok tanítványomnál is. A szép hátrahajlításhoz valóban hozzátartozik a nyitott váll és csípő, és ezt valóban akadályozza a végtagok ki- illetve beforgatása. 

Van olyan tanítványom, aki egyenesen Charile Chaplin-lábtartásban ereszkedik hátra hídba, és úgy is jön fel belőle. Saját megközelítésemben eddig elsősorban a belső térdszalagok és meniscusok túlterhelésének veszélyét láttam ebben, viszont az is igaz, hogy ilyenkor az ember sokkal inkább a combközelítő izmokkal húzza fel a felsőtestét álló helyzetbe, mintha párhuzamos lenne a lába, és előre nézne a térde meg a lábfeje. Ilyenkor sokkal inkább ki vannak kapcsolva a munkából a combközelítők, és a Maehel átlal említett többi izom lép működésbe. 

Elővettem a "Key Muscles of Hatha Yoga" könyvet, amit egyébként mindenki figyelmébe ajánlok. A Gluteus minimusról azt írja, hogy a Gluteus medius alatt helyezkedik el, és ahhoz hasonlóan funkcionál. Márpedig a Gluteus medius elülső rostjai a combcsont befelé forgatását végzik, mag a középső rostjai távolítják a combot (69. old.). A combcsont forgatását és a két comb egymáshoz való közelítését-távolítását különböző funkcióknak tekinteném, és ebben a pózban ez a különbség nagy jelentőségre tesz szert.

A combpólyafeszítő izomról is azt írja, hogy befelé forgatja a csípőt (74. old.) Máté elemzéséből egy részt idéznék:

"Azért ez a kijelentés is meredek. A homorítás a keresztcsont helyzetétől tök függetlenül is erősen javítja a liquorkeringést. Ez a mechanizmus nem feltétlen a sacrum helyzetétől függ, hanem sokkal inkább a hasűri nyomástól: ez hídban lecsökken, ettől csökken a vénás nyomás, ami gyorsítja az agyfolyadék áramlását ( gyakorlatilag szippantja a löttyöt, segítve még a felszívódását is, ezzel az idegrendszer beleürülő anyagcseretrutymákjának a kitisztulását is) Ezért nagyon fontosak a homorító gyakorlatok."

Ezt arra írta, hogy Maehle szerint, ha kifordítjuk a combokat, az blokkolja az SI-ízületet, és akadályozza a gerincfolyadék áramlását. Nos, ez utóbbi dolog elég finom, ezt nem tudom kompetensen megítélni, de az SI-ízülettel kapcsolatban pontosan az egyik olyan tanítványomnál alakult ki krónikus gyulladás, aki rendszeresen kifordítja a lábfejét a hídból való felállásnál és visszaereszkedésnél. Szóval amit Maehle mond, az nekem tapasztalatilag összeáll, és bár Máté szerint a combközelítés sokkal fontosabb ebben a pózban, mint a befelé forgatás, én értem és tapasztalom, hogy ez a finom tényező mennyire jelentős. Ezért is lenne jó az, hogy a jóga-anatómiával foglalkozó szakemberek is nagyon sokat gyakorolnák az egyes pózokat, hogy a saját bőrükön tapasztalják azt, amit elméletben ragyogóan értenek. 

A karok kifelé forgatását úgy érzem, tényleg elnagyolta Maehle, aki csak az infraspinatust (lapockatövis alatti izmot) említi, míg Máté szerint  supraspinatus (tövis feletti izom) és a teres minor (kis görgetegizom) is szerepet játszik ebben. Mindhárom izom a rotátor köpeny nevű izomcsoportot alkotja, amelyek együtt dolgoznak a karok kifelé forgatásán és a vállöv stabilizálásán (174. old.). 

Most már akkor remélhetőleg mindenki vágja a pitét, és helyesen fogja gyakorolni a hidat, de meg ne lássak ezentúl egyetlen kiforduló lábfejet meg könyököt sem! :-)