Senki sem mondta, hogy könnyű lesz

Gondolom, hallottátok már ezt a kifejezést, hogy "Senki sem mondta, hogy könnyű lesz, de megéri". Nos, sok más dolog mellett szerintem ez a jógára is igaz, mert erőfeszítés nélkül nem lehet eredményt elérni. Vannak ugyan ezó guruk meg életmód-szakértők, akik azt hangoztatják, hogy minden erőfeszítés fölösleges, mert minden, amire szükségünk van, az már bennünk van, csak valamiféle csodálatos módon (és erőfeszítés nélkül) rá kell erre ébrednünk. Azt a tényt pedig, hogy eddig miért nem sikerült ezt megtennie még annak sem, aki nagyon akarta, egy elegáns mozdulattal az asztal alá söprik, és azt mondják, hogy csak el kell döntened, hogy felébredtél, vagy viasszaállítottad a kapcsolatodat a benső önvalóddal, és ez máris így lesz. Még Harry Potter varázspálcája is megirigyelhetné ezt a könnyedséget.

Olvastam egy cikket a jógáról, "A Deeper Practice of Yoga" címmel, Isness Quinn tollából. Ő tipikusan ezt a neo-hippi irányvonalat képviseli, ami a mellékelt képet szemlélve azt hiszem, mindenki számára egyértelmű. Csinált egy pár fekvőtámaszt, magtanult néhány ászanát, elolvasott egy-két ezó könyvet, és eldöntötte, hogy megalkotja az "Új Paradigmát", merthogy India bölcsei az elmúlt pármillió évben mekkorát tévedtek az elme természetét és a jóga gyakorlását illetően. Szóval Isness Quinn megmondja a tutit. Mellesleg én nem nagyon bízom az olyan emberek véleményében, akin látszik, hogy életében nem raktak még a hátára egy cementeszsákot, mert ha megtették volna, akkor mentőt kellett volna hívni. No nem azért, mintha az izomerő lenne a mániám, de én azért úgy gondolom, hogy ha valaki osztja az észt, akkor érdemes azt tettekkel is megalapoznia, és megmutatnia, hogy igenis képes erőfeszítést tenni bármiért, nem csak a levegőbe beszél. Nos, nézzünk egy pár részletet a cikkből, bár ajánlom, hogy olvassátok végig az egészet.

"Szóval ebben különbözik a jóga az Új Paradigmában: A jóga az élet és az élet a jóga. Ahogyan sétálok, állok, ülök, alszom, minden jóga. Tudatos vagyok az izmokról, amiket mozgatok, tudatos vagyok a tartásomról, a légzésemről. Tudatos vagyok a lépésekről, amiket teszek és a földről, amire lépek. Ez a hétköznapi élet része a számomra. Tudatos vagyok arról, ahogyan a testem érzi magát, amikor elkezdi a fáradtságot, a tétlenséget vagy merevséget érezni. Áthelyezem a súlyomat, mozgok. Lélegzem. Nyútózkodom. Gyakorlom a jógát, miközben könyvet írok. Autóvezetés közben is gyakorlom a jógát. Amikor a közönség előtt beszélek, akkor jógikus vagyok. Bármit is teszek, tudatos vagyok a testemről. Érzem a testemet, odafigyelek a testemre, szeretem, tisztelem, és elismerem a testemet."

Ez utóbbi felől szinte semmi kétségem nem volt, mert ha a narcizmusról szobrot kellene készítenem, akkor valószínűleg őt kérném fel modellnek. Érdekes módon a cikk elején azzal vádolja a modern jógát, hogy dominánsan csak az ászanával és a testtel van elfoglalva minden jóga-gyakorló, utána pedig az "Új Paradagimában" ő is végig csak a testről beszél. Én legalábbis egyetlen utalást sem találtam az elmére vagy a lélekre, amelyeknek Patandzsali a Jóga-szútra 98%-át szenteli. Az látszik, hogy Quinnek semmi erőfeszítésébe nem került annak a testnek a megszerzése, amivel rendelkezik, és hogy elégedett is vele, ami nem baj. De nem hiszem, hogy tudna azokon segíteni, akik nem elégedettek a testükkel, az egészségükkel, az elméjük működésével és a világhoz fűződő viszonyukkal. Ezeknek az embereknek problémáik vannak, szenvednek, és megoldást keresnek, amit szerintem a jóga képes megadni, csakhogy nem az "Új Paradigma", mely szerint minden csak úgy az öledbe fog pottyanni, anélkül, hogy véres verejtéket kellene izzadnod, vagy órákig gyakorolnod a légzésvisszatartást, hogy megfékezd az elméd vágtató lovasezredét. Patandzsali és a nagy jóga-mesterek szerint ugyanis, amíg nem váltál a kumbhaka (légzésvisszatartás) mesterévé, addig esélyed sincs a gondolataid megfékezésére. Ez pedig talán még Quinn-nek sem menne gyakorlás és pláne erőfeszítés nélkül.

Nézzünk még egy részletet:

"A valódi jóga erőfeszítés nélkül történik. Nincs bekódolva, nem a pózok lefektetett sorrendjén alapul, amit abban a sorrendben kell végrehajtani, vagy még akár freestyle sorrendben, és nem valamilyen megfelelő meditációs technikával. Azon a tudaton alapul, hogy a testünk pontosan tudja, mi a kedvező és mi a káros számára. A testünk pontosan tudja, hogyan mozduljon, hogyan üljön és álljon olyan módokon, amik kedvezőek vagy nem kedvezőek. Igazából nincs szükségünk arra, hogy megtanuljunk bizonyos technikákat vagy mozdulatokat ahhoz, hogy hajlékonnyá vagy erőssé váljunk. A testünk természetesen arra van tervezve, hogy ilyen legyen, és annyit kell csak tennünk, hogy összekapcsolódunk vele, belemerülünk, befogadjuk és megbecsüljük AZT. Ismét látjuk az Új Paradigma lényegét: minden, amit tudnunk kell a testünk működési elvétől addig, hogy mit kell ennünk, és mi az optimális módja annak, hogy véghezvigyük, amit szeretnénk, már jelen van bennünk MOST."

Ez egy szép elmélet, de a gyakorlatban semmi haszna. Patandzsali az avidját, vagyis a tudatlanságot jelöli meg a szenvedésünk gyökereként, és ez a tudatlanság befedi a lélek eredeti tudását. Vagyis a tudás valóban ott van, de a tudatlanság hatására elfelejtettük, és ezért képtelenek vagyunk alkalmazni, tudatosítani, felismerni, hogy mi a helyes és mi a helytelen. A tudatlanság megszüntetésének legjobb módja pedig a tudás művelése, vagyis a tanulás. Nem véletlenül szerepel a nijamák között a szvádhjája, vagyis az önvaló tanulmányozása. Ez nem csak úgy van, hogy egyik reggel felébredek, és rájövök, hogy ismerem önmagamat, és képes vagyok tudatosan irányítani lényem minden egyes rezdülését. 

A legtöbb emberbe a tudatlanság hatására belenevelődtek a helytelen táplálkozási szokások, függőségek és a helytelen mozgásminták. Ezt minden valamire való edző és életmód-tanácsadó tudja. Ilyenkor ez ösztöneinkre hagyatkozni nem a legszerencsésebb dolog, mert a káros befolyások irányába fognak húzni. Erőfeszítés nélkül nem lehet elérni semmit, és aki az ellenkezőjét állítja, az hazudik. Valóban, Patandzsali is mondja, hogy a helyes ászana szilárd és erőlködésmentes, de amíg ezt az állapotot elérjük, addig bizony nagyon sokat kell gyakorolni és erőlködni. A tényleges igazság az, hogy csak nagyon apró, következetes és rendszeres lépésekkel juthatunk közelebb a célunkhoz, bármi is legyen az. Éppen ezért Patandzsali is azt mondja, hogy a rendszeres gyakorlás és elkülönülés hosszú idő alatt elvezet a célhoz. Mellesleg azt tapasztaltam az őszinte spirituális keresők körében, hogy minél közelebb járnak a tökéletességhez, annál távolabb érzik magukat tőle. Éppen ezért, amikor valaki ezzel az ezó dumával jön, hogy "már ott vagy csak ismerd fel", akkor ez már eleve gyanús. 

Sok embert láttam az életemben, akik következetesen nem vállaltak felelősséget semmire, és így eléggé stresszmentesen tudtak élni. De nem ők azok, akik megváltoztatják a világot és megoldják az emberiség problémáit, hiszen ők javarészt csak önmagukkal vannak elfoglalva. A valódi hősök, a valódi példaképek azok, akik hajlandók áldozatot hozni másokért, és vállalni a nehézséget, a szenvedést azért, hogy segítsenek másoknak a boldogabb, teljesebb élet eléréséhez.