2014. február 18., kedd

Srivatsa Ramaswami

Újabb részlet a szakdolgozatomból:

"És végül Krishnamacharya ötödik tanítványa, akit jelen szakdolgozatban megemlítünk, Srivatsa Ramaswami, aki saját elmondása szerint tizenöt éves korától kezdve tanult Krishnamcharyától, és harminc éven keresztül tanulmányozta mestere vezetése alatt a hatha-jógát, a védikus mantrákat, a jógairodalmat, és körülbelül tizenöt évnyi képzés után kezdett ő maga is tanítani. Ramaswami három részre osztja mestere életét. Az első negyven év a tanulás és utazgatás évei, utána 1926 és 1955 között a mysore-i korszak következett, ahol is Desikacharon kívül a fent felsorolt mesterek tanultak Krishnamacharyától. És végül a madras-i korszak, aminek jellemző hangulatát inkább Desikachar és Ramaswami adta át a saját rendszerében.

Ramaswami vinyásza kramának nevezi rendszerét, és amellett, hogy a jóga magasabb lépcsőfokait (pránájáma, meditáció, mantrák, jógaterápia) hangsúlyozza, olyan sorozatokat adott közre az utókor számára, amelyeket a Krishnamacharya mellett töltött harminc év alatt szívott magába. Ramaswami vinyásza krama rendszere sokkal kevésbé kötött és megterhelő, mint Pattabhi astánga-sorozatai. Ebben a rendszerben guruja későbbi, madras-i éveire jellemző megközelítése köszön vissza, miszerint mindenkivel a képességei és a szükségletei szerint kell foglalkozni, és fokozatosan rávezetni a magasabb szintű gyakorlatkora. Maga a „krama” szó is lépéseket jelent, apró lépéseket, amelyen keresztül eljuthatunk az elképzelhetetlen magasságokba is.

Ramaswami könyve előszavában elemzi három ismert kollégája tevékenységét, és hozzájuk viszonyítva a saját rendszerét tekinti a legteljesebbnek, amely sokféle igényt képes kiszolgálni. Iyengar módszerét például a Krishnamacharya által tanított ászanák agresszív kifejeződési módjának tartotta, amely azonban nélkülözött több fontos elemet, például az ászanák láncba fűzését, az ellenpózok használatát, valamint a légzés szinkronizációját a mozgással.1

Pattabhi Jois sorozataira úgy tekint, hogy azok a Yoga makaranda könyvből származnak, amelyeket Pattabhi Jois kiegészített néhány pózzal, amit gurujától közvetlenül tanult meg. Ramaswami főként azt a kritikát fogalmazza meg az astánga rendszerével kapcsolatban, hogy túl gyorsak a mozdulatok, túl rövid ideig vannak kitartva a pózok, ez pedig megnehezíti a lassú, tudatos, folyamatos légzést, amit Krishnamacharya nagyon hangsúlyozott. Ramaswami szerint Pattabhi Jois nem tanult meg számos pózt és vinyászát, amit Krishnamacharya csak később oktatott a tanítványainak.

Desikachar megközelítését sokkal lágyabbnak és barátságosabbnak tartja, ami vonzó lehetett azok számára, akiket Iyengar vagy Pattabhi Jois agresszív stílusa megfélemlített. Kiemeli, hogy Desikachar szakértő módon tudta az egyén igényeinek megfelelően alakítani az ászana- és jógaoktatás anyagát, és ő volt az, aki a legjobban visszaadja a tanításában azt, amit Krishnamacharya életének harmadik, madras-i korszakában képviselt. Desikachar módszere valóban közelebb áll Krishnamacharya „egy-az-egynek” oktatási módszeréhez, mint Iyengar vagy Pattabhi Jois tömeges órái.

Ugyanakkor kiemeli, hogy három kollégája közül egy sem tudta olyan mélységben és tejességben magába szívni Krishnamacharya rendszerét, mint ő maga, mivel Iyengar és Jois túl korán, Desikachar viszont túl későn tanultak tőle. Ramaswami azonban mindvégig guruja mellett volt. Ramaswami kiemeli, hogy az ászanák több száz variációját köti össze vinyászákkal, ami lassú, megfontolt mozgást eredményez, tökéletes összhangban a légzéssel. Ramaswami oktatását nem korlátozza az ászanákra, hanem légzőgyakorlatokat, mantra-éneklést és jóga-filozófiát is tanít2.

Ez az öt nemzetközi hírű tanítvány nem csak ahhoz járult hozzá, hogy a világ jóga-közönsége Krishnamacharya tanításának minél több aspektusát megismerje, hanem egyéni megközelítésükkel azt is bizonyítják, hogy Krishnamacharyát nagyon változatos, örökké fejlődő viszony fűzte a jógához, ezért bármiféle irányzat vagy gyakorlási rendszer egyedülállóan hitelesnek történő kikiáltása elkerülhetetlenül korlátozó tényezőknét fog hatni. Ebből következően az astánga-jóga rendszerét sem kell egy örök időktől fogva kinyilatkoztatott és rögzített rendszernek tekinteni, hiszen még egy olyan fejlett személy jógával kapcsolatos megértése is egész életében változott, mint amilyen Krishnamacharya volt."

1 Ramaswami 2005: Preface, XV.
2 Ramaswami 2005: Preface XIV, XV.

Nincsenek megjegyzések: