A kartámaszok kiegyensúlyozó hatása

Újabb részlet Gregor Maehle Ashtanga-könyvéből:

"A kartámaszok azonban a vállövre és a felső végtagokra helyezik a hangsúlyt – vagyis a karokra. A karok az adással és a környezetünk gondolatainknak és szükségleteinknek megfelelő megformálásával állnak összefüggésben. A kartámaszok segíthetnek a megfelelő meggyőződéssel, szilárdsággal és eltökéltséggel megtámogatni a tetteinket, hogy mások komolyan vegyenek bennünket.

Energetikai szinten, a kartámaszok segítenek kiteljesíteni a hangsúlyt, amit a többi póz a test többi régiójára helyez, felemelik az energiát a szívig és még följebb. A láb-a-nyak-mögötti pózok, kifotikus és apánikus jellegük miatt fontos ellensúlyozói a hátrahajlító pózoknak, melyek alapjában lordotikusak és pránikusak. Ugyanígy, a kartámaszok ellensúlyozzák és kiegészítik az álló pózokat, és bizonyos mértékig az ülő pózokat. Az ülő pózokat pedig a fordított pózok ellensúlyozzák és egészítik ki, mint a gyertyapóz és a fejenállás.

Egy csoportba véve, az álló pózok, ülő pózok, és a fordított pózok alkotják az első sorozat java részét, és előkészítik a testünket a haladóbb pózok alkímiájára. Az álló pózokat és ülő pózokat, melyek az alsó végtagokra, medenceövre és a hasra fókuszálnak, később ellensúlyozzák a kartámaszok, melyek a vállövet és a bordakosarat hangsúlyozzák. Ha az álló pózokat nem ellensúlyozzák a kartámaszokkal, a haladó jógik aránytalanságot fejleszthetnek ki a felső/alsó testtáj között, vagyis a felsőtest gyengébb lesz az altesthez képest, mint például a táncosok esetében.

Ha tanulmányozzuk az Ashtanga Vinyásza módszer különböző sorozatainak összetételét, a kartámaszok egy másik jellemvonása is egyértelművé válik. Miután az első sorozatban megnyitottuk a medenceövet, A kartámaszokat a láb-a-nyak-mögötti pózokkal és a hátrahajlításokkal kombinálva használjuk arra, hogy a gerinc királyi útját előkészítsük a Sakti felemelkedésére. A láb-a-nyak-mögötti pózok a gerinc alsó részére fókuszálnak, a hátrahajlítások főleg a középső részre, a kartámaszok pedig a felső részre. A kombinációk és azok gyakorlásnak sorrendje fontos. Csak ezekben az előírt sorozatokban képesek kifejteni a pózok a kívánt hatást. A gerinc felkészítése, a vinyásza-gyakorlás második aspektusa teszi ki a második és a harmadik sorozat java részét.

Amikor elértük ezt a hatást, akkor léphetünk be a végső fázisba, az extrém csípőnyitásokba, amelyek főként a későbbi haladó sorozatokban jelennek meg. ezek a pózok indítják be a Kundaliní saktit, és végigküldik az előkészített csatornáján. Az ashtanga vinyásza gyakorlás ezért hasonlít a khecsarí múdrára, ami a Kundaliní felébresztésének másik fizikai módszere. Így az ászana-gyakorlás nem csak a test egészségét és az elme békéjét adja vissza, hanem sajátságos alkímiai minőséggel is bír, és felkészíti a finom fizikai testet a pránájámára és a Kundaliní felébresztésére. Tanulmányozzuk át még egyszer figyelmesen a hatodik fejezet tartalmát a vállízülettel kapcsolatban (71-77. old.), mielőtt megpróbálkozunk a kartámaszokkal.

Megjegyzés: Szerintem az Ashtanga-gyakorlók esetében nagyon ritka az olyan jellegű aránytalanság kialakulása, mint a táncosoknál, hiszen az a néhány álló póz nem erősíti meg a lábakat annyira, mint a vinyászák és a kartámaszok a felsőtestet. Az aránytalanság talán éppen abban figyelhető meg, hogy a tarok, vállak, törzsizmok sokkal fejlettebbek lesznek, mint a lábak. Illetve abban az esetben, ha valaki csak az első sorozatra korlátozza a gyakorlását, az elülső, vállat előrehúzó izmok is gyakran aránytalanul erősebbek lesznek, mint a hátizmok, a hátrahajlítások és mellkasnyitások hiánya miatt. A megoldás a hátrahajlító pózok és az álló pózok kiegészítő gyakorlásában van, illetve más láb- és háterősítő gyakorlatok, mozgásformák is hasznosak lehetnek."