"Visszahúzza a pránát a központi energiavezetékbe
Ahogy
korábban idéztük, a Hatha-jóga Pradípiká szerint ha
jógikus körökben (az Advaita Védántisták kivételével)
az önvalóról szóló tudásról (gjána) beszélünk, az
csak hencegés, ha nem kíséri a prána bevezetése a
központi energiavezetékbe (szusumnába). Ez a nádí
felfüggeszti az elmét, amit a két külső nádí, az Ídá
és a Pingalá lát el energiával. Ebben a két, szoláris és
lunáris nádíban akkor kering a prána, amikor az
elme aktív. Amikor a jógi eléri a misztikus állapotot, akkor az
elme felfüggesztődik, és a prána a szusumnába
áramlik. Dzsajatáráma
Jóga-pradípjakájában azt mondja, hogy a prána
bevezetése a szusumnába semmi mástól nem függ, csak a
kumbhaka gyakorlásától. Emlékeznünk kell arra, hogy a
nyugati kultúrával ellentétben, amely két évszázadon keresztül
főleg a technológiai haladásra és a külső világ legyőzésére
koncentrált, az indiaiak a belső űr megbízható asztronautáivá
váltak. Ez azt jelenti, hogy azt, aki valóban képes volt a
misztikus állapotok elérésére, Indiában olyan nagyra értékelték,
mint Nyugaton Kolumbuszt, Leibnizt, Newtont vagy Einsteint.
Az
igazi belső asztronauták között, akik hiteles jóga-gyakorlóm
voltak, és átélték ezeket az állapotokat, sokan voltak azonban,
akik nem voltak a prána igazi mesterei, csupán a meleg
levegőt fújták ki, miközben hencegő kijelentéseket tettek.
Dzsajatáráma definíciója arra szolgál, hogy elválasszuk a
gabonaszemet a pelyvától. A jóga iskolájában csak azok voltak
jogosultak állításokat megfogalmazni a jóga magasabb fokairól és
a hozzájuk kapcsolódó misztikus állapotokról, akik a pránájáma
mestereivé váltak.
Egyenletesen
osztja el a pránát
Ezek
után a Hatha Tatva Kaumudí leírja a pránájáma
végső hatását (54.67). Kijelenti, hogy a kévala kumbhakában
a prána egyenletesen oszlik el az egész testben. A kévala
kumbhaka a pránájáma csúcspontja. Úgy tartják, hogy
spontán módon jelenik meg, amikor a pránájáma más
formáinak mesterévé vált valaki, és ha nem jelenik meg, az arra
utal, hogy a többi akaratlagos és strukturált pránájáma
technikáknak, melyeket összegezve szahita kumbhakáknak
nevezünk, további figyelmet kell még szentelnie a gyakorlónak.
Patandzsali a Jóga-szútrában a negyedik pránájámának
nevezi a kévala kumbhakát (csaturtha, 2.51), ami
automatikusan elvezet a szamádhihoz. A Hatha Tatva Kaumudí
szerint, a szamádhi állapotában a prána nem fog
összegyűlni a test egyes részeiben és elapadni más részeiben,
hanem egyenletesen oszlik el. Ez a mentális aktivitás hiányának
köszönhető. A prána egyenetlen eloszlása a testben az
elmének és a feltételekhez kötöttségnek köszönhető. Ezt
összevethetjük azzal a ténnyel is, hogy az ájurvédikus
szövegek szerint az elme (ádhi) a betegségek (vjádhi)
eredendő oka. Az elme hétköznapi állapotában nem csak a
szamádhit hiúsítja meg, hanem betegségeket is okoz a
testben, és végső soron a megsemmisülését is előidézi."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése