A levegő és a tűz útja

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Meg kell érteni, hogy a modernebb írásokban (vagyis amik a Kali-júga alatt születtek) a Kundaliní kifejezés arra utal, amit Patandzsali a dháraná alatt értett. Patandzsali korában (a Dvápara-júgában) az emberiség filozofikusabb és intellektuálisabb hajlamokkal rendelkezett. Abban a korban Patandzsali meghatározását, hogy a dháraná azt a képességet jelenti, hogy az elménket három óráig tudjuk egy dologra rögzíteni, univerzálisa elfogadták (Jóga-szútra 3.1). Jelenlegi korszakunkban, a Kali-júgában az emberek sokkal fizikaibb hajlamokkal rendelkeznek; ezért a jógik olyan meghatározást kerestek a dháraná kifejezésre, ami fizikai jelenséget is magába foglalt.

A jógik megfigyelték, hogy a dháraná, vagyis az elme rögzítése egy szattvikus (szent) meditációs tárgyhoz három órára csak akkor volt lehetséges, ha a pránát felemeltük a magasabb csakrákba. Ha a prána az alsó csakrákra korlátozódik, akkor a túlélés (múládhára csakra), szexuális azonosság (szvádhisthána csakra) vagy a vagyon, étel és tárgyak gyűjtése (manipúra csakra) terminusaiban fogja kifejezni magát. A felemelkedő pránát nevezik Kundalinínek. A Kali-júga fizika szemléletű jógijai most a Kundaliní felemelésének módjait keresték a dháraná támogatása érdekében.

A Kundaliní felemelésének fő módszerei között a levegő, a tűz, vagy mindkettő párhuzamos használatának útja szerepel. A „tűz útja” az agni (tűz) tisztítását és felélesztését jelenti, ezzel majd később foglalkozunk részletesen. A „levegő útja” az apána váju felfelé fordítását és motorként való használatát jelenti a Kundaliní felemelésében. Emlékezzünk, hogy az apána az egyedüli váju áramlat, ami lefelé mutat, méghozzá erőteljesen. Ha felfelé fordítjuk, az összes váju együtt úgy fogja felszívni a Kundalinít, mint egy óriási porszívó, és ezt nevezik a levegő útjának. A Jóga-kundaliní Upanisad szerint az apánát, amely általában lefelé áramlik, a múla bandha segítségével kell felemelni (1.64). Az upanisad azt is mondja, hogy a felfelé áramló apána összekeveredik az agnival és együtt emelkednek a manipúra csakrába (1.65). Itt egyesülnek a prána vájuval (a felfelé irányuló életlevegővel) és a Kundaliní, melyet felfelé szívnak a vájuk és felszít az agni, fel fog emelkedni a szusumnán keresztül (1.66-67) Dióhéjban ez a dháraná elérésének módja a modernebb jóga-sásztrák leírása szerint. Ez azonban csak nyelvezetében különbözik az ősibb megfogalmazástól. Például a szusumná (központi energiacsatorna) kifejezést már a Cshándógja Upanisad is használja (13.6.6), mely évszázadokkal megelőzi a Jóga-szútrát.

Ezt azért magyaráztam el némileg részletesebben, hogy megmutassam, hogy alaptalan egyes nyugati tudósok állítása, mely szerint létezett a védikus látnokok jógája, azután az ősi Upanisadok jógája, majd Patandzsali klasszikus jógája, és végül a modern hatha-jóga szövegek újabb jógája. Nem ez a helyzet. Sok ezer éven keresztül fennállt a bölcsek és sziddhák folyamatos, összefüggő tradíciója, akik ugyanazokat a misztikus tapasztalatokat élték meg. Ami változott, az csupán a közönség volt, és annak képessége, hogy mennyire értette meg a tanításokat. Éppen ezért a jóga egyazon tanítását különböző nyelvezetbe öltöztették és különböző módszereket alkalmaztak, hogy ugyanabban a misztikus tapasztalatban részesítsék a közönséget, melynek összetétele sokat változott az évezredek során."