2014. június 3., kedd

A jóga három lába

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Andre Van Lysebeth, aki a jógáról szóló több jó könyv szerzője, és az első nyugati, aki meglátogatta Krishnamacharya mysore-i tanítványát, K. Pattabhi Joist, hasonló figyelmeztetést tesz, de még jobban részletezi. Azt mondja, hogy elengedhetetlen az ászanában és a pránájámában szerzett jártasság, mielőtt a csakrák aktiválását megkíséreljük, máskülönben pránikus rövidzárlatok jöhetnek létre. Ezek megjelenése azonban csak azok esetében valószínű, akik nem készítik fel magukat megfelelően az ászana és pránájáma segítségével, és hajlamos lennék hozzáadni ehhez a listához a krijákat, vagyis a tisztító eljárásokat is.

Hogy befejezzük kalandozásunkat ez elmúlt korok pránájámával kapcsolatos szaktekintélyeinek kijelentései között, végezetül Sir John Woodroffe-t, a „The Serpent Power” és a tantrával kapcsolatos más örökzöld klasszikusok szerzőjét idézném. Ő azt állítja, hogy a Sakti, vagyis a Kundaliní két módszerrel ébreszthető fel, mantrák vagy pránájáma által. Shyam Sundar Goswami azonban, a „Laya Yoga: The Definitive Guide to the Chakras and Kundalini” című alapmű szerzője, rávilágít, hogy a mantrák a nádík megtisztításának következtében válnak élettelivé. Ezt pedig elsődlegesen a pránájáma gyakorlása által érhetjük el. Mindenképpen gyakorolni kell a pránájámát, mielőtt a jóga bármilyen mélyebb aspektusába belemerülnénk, mivel ez ad erőt a Kundaliní felemelésének minden felfelé ívelő (vagyis a magasabb ágakhoz tartozó) módszeréhez.

Remélem, hogy elértem a célomat, mégpedig azt, hogy megmutassam, a jóga központi módszere a pránájáma, és nem az ászana. De a pránájámához nem foghatunk hozzá az ászana-gyakorlás által lefektetett megfelelő alapok nélkül, ahogy ezt meg fogjuk mutatni az ászanákkal kapcsolatos fejezetben. De az ászana gyakorlása anélkül, hogy rátérnénk a pránájámára, olyan, mintha folyamatosan szántanánk a mezőt, anélkül, hogy valaha is magot vetnénk bele, vagy mintha újra és újra kimosnánk egy ruhát, anélkül, hogy valaha is viselnénk. Nyilvánvalóan abszurd dolog lenne elutasítani azt a lépést, ami meghozza az erőfeszítéseink gyümölcsét, de pontosan ez az, amit a modern jóga-mozgalom tesz.

Ellentétben azokkal, akik gyakorolják az ászanát, és nem hajlandóak továbblépni a pránájámára, vannak olyanok is, akik előreszaladnak, és belekezdenek a meditáció gyakorlásába anélkül, hogy megfelelő alappal rendelkeznének az ászana és a pránájáma terén. A meditáció egy olyan jármű, ami átsegíthet bennünket a feltételekhez kötött lét óceánján. Ennek a járműnek a motorja a Kundaliní ( a felébresztett életerő). Ezt a motort a kumbhaka (légzésvisszatartás) üzemanyaga hajtja, ami a pránájáma lényegét alkotja. Ezt az üzemanyagot azonban csak egy olyan testben lehet meggyújtani, amely az ászana tüzében edződött. Miután bizonyos rockzenészek meglátogattak néhány indiai gurut és létrejött a New Age mozgalom, emberek tíz, de lehet, hogy százmilliói kezdtek el meditálni. Egyes guruk azt ígérték, hogy a napi meditációs gyakorlat bizonyosan sikerhez vezet két év vagy még rövidebb idő alatt. Most, mintegy negyven névvel később, kijelenthetjük, hogy az ilyen sikerek, ha vannak is, kivételesnek tekinthetők.

Mint az ászana-gyakorlás, mely nem vezet a pránájámához, a pránájáma által meg nem támogatott meditációs gyakorlat sem valószínű, hogy átmeneti eredményeknél többet képes adni. Ez az oka annak is, hogy oly sok spirituális kereső még mindig a gurujuktól fúgg, hogy azok eredményeket hozzanak létre bennük, ahelyett, hogy tartósan képesek lennének lábra állítani saját spirituális gyakorlatukat. A legtöbb meditációs technikát, melyet az ősi bölcsek tanítottak, vagy kumbhaka (légzésvisszatartás) közben gyakoroltak, vagy a Kundaliní felébresztésének más módszereivel támogattak meg, melyek gyakran tartalmazták a pránájáma egyik vagy másik elemét. Innen származik a pránájáma jelentősége, mint az ászanát és a meditációt összekapcsoló létfontosságú elem. Az ászana készíti elő a talajt, amelyen a pránájámát gyakorolhatjuk. A pránájáma pedig előkészíti a talajt, mely sikert biztosít a meditációnak. Ha pedig helyesen végezzük a meditációt, az elvezethet Isten megvalósításához."

Nincsenek megjegyzések: