A kilégzési uddíjána bandha

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"A kilégzési uddíjána bandha

A Jóga-kundaliní Upanisad kijelenti, hogy az uddíjána bandhát a belső kumbhaka végén és a kilégzés kezdetén kell végrehajtani (47-48). Ugyanezt ajánlja a Juktabhavadéva (68), A Hatha Tatva Kaumudí és a Hatha-jóga Pradípiká (2.45). Amikor ezek a szövegek az uddíjána bandháról beszélnek, akkor arra utalnak, amit én kilégzési uddíjána bandhának nevezek. Az uddíjána bandha ezen formája vagy fázisa hasonló a belső kumbhaka uddíjána bandhájához, abban az értelemben, hogy a teljes hasfalat használja, vagyis a köldök feletti és alatti részt is. De a hatása és a nehézségi foka eltér. ha az egész hasfalat befelé, a gerinc felé húzzuk, akkor teljesen ki tudunk lélegezni, és egy fölös köbcentiméter sem marad hátra a vitális kapacitásunkból. Így maximális mennyiségű széndioxidot tudunk kilélegezni, és megteremtjük a teret az új belégzés számára. Ez a módszer megteremti az új, nagyobb belégzés lehetőségét, amit hosszabb kumbhaka követhet. De egy másik fontos hatása is van. A teljes kilégzés ösztönös módja az volna, hogy teljesen összepréseljük a bordakosarat. de ha ezt megtesszük, akkor határozottan érezni fogjuk, hogy leesik az energiaszintünk (az apána váju lefelé halad) a kilégzés végén, miközben a háti gerinc begörbül és a fej hajlamos előreesni. A kilégzési uddíjána bandha lehetővé teszi, hogy a szellemünk emelkedett maradjon, a gerinc és a fej pedig egyenes, mivel biztosítja a megfelelő energialöketet. Így képessé teszi a jógit, hogy olyan hosszúra nyújtsa a kilégzést, amennyire szükséges.

A pránájáma tökéletességét nem a belégzés vagy a kumbhaka közben érhetjük el, hanem a kilégzés során. A komoly pránájáma közben a kilégzésnek kétszer olyan hosszúnak kell lennie, mint a belégzésnek, és fele olyan hosszúnak, mint a belső kumbhaka közben. A leggyakrabban idézett pránájáma-arány a 16 másodperces belégzés, 64 másodperces kumbhaka és a 32 másodperces kilégzés. Vannak olyan emberek, akik képesek visszatartani a légzésüket 64 másodpercig, ha pár másodperc alatt beszívják a levegőt, utána visszatartják, majd nyitott szájjal kilélegzik néhány másodperc alatt. De a pránájáma lényege nem ez. A lényeg az, hogy egy 64 másodperces kumbhaka után képesek legyünk kényelmesen elosztani a kilégzést a következő 32 másodpercre, és nem siettetni a végét, vagy kifogyni a kilélegzendő levegőből.

Ez sokkal, sokkal nehezebb, mint az azt megelőző 64 másodperces kumbhaka. De itt történik meg a pránájáma varázslata. Míg a belső kumbhaka során a külvilágból beszívott levegőből vonjuk ki a pránát, a prána elosztása a különböző testtájakra a lassú, egyenletes, lágy kilégzés közben következik be. Ugyancsak általában a kilégzés közben történik meg az, hogy a Kundaliní végső soron felemelkedik. De mindezek a dolgok csak akkor lehetségesek, ha elsajátítottuk a kilégzési uddíjána bandhát, ami abból áll, hogy a hasfal felső és alsó részét is befelé húzzuk a gerinc irányába. Ezt persze nem kell túlzottan hirtelen végrehajtani, máskülönben a levegő kirobbanna az orrnyílásokon keresztül. A pránájámához lágy, egyenletes és hosszú kilégzésre van szükség. A kilégzési uddíjána bandha alkalmazása olyan művészet, amit napi gyakorlással is csak hosszú idő alatt lehet elsajátítani."