"Fekvő kétrészes fel-le légzéshullám
A
légzésminta gyors és hatékony felszabadításához, és az óceáni
légzés megtapasztalásához a „Légzéshullámok” nevű
gyakorlatsort fogjuk alkalmazni. Ezek a gyakorlatok olyan rezonanciás
frekvenciákat hoznak létre a testünkben, melyek lebontják azokat
az energiablokkokat, melyek nem engedik a totális légzés és a
valódi élet érzésének megtapasztalását.
Az
első gyakorlatban feküdjünk a hátunkra. Egyes gyakorlók
könnyebben megtapasztalják a légzést, ha behajlítják és
összezárják a térdüket. Feküdjünk puha felületre, például
egy szőnyegre vagy takaróra, hogy kényelmes legyen. Most helyezzük
az egyik kezünket, például a balt, a hasunkra. Kilégzés után
lélegezzünk be kizárólag a hasba, úgy, hogy a hasfal megemelje a
bal tenyerünket a mennyezet felé. Egyes emberek számára, akik
megszokták a kizárólagos mellkasi légzést, nehéz lesz ezt
megvalósítani, de rendkívül fontos, hogy kitartsunk, amíg
képessé nem válunk a kizárólagos hasi légzésre, vagyis jobban
mondva szét nem tudjuk osztani a légzésünket ezen a területen. A
„Pránájáma: a jóga légzése” című könyvemben
elmagyaráztam az érzelmekhez való ragaszkodás és a légzés
korlátozása közötti összefüggést a törzs egyes területein, e
könyvemben részletesen megtalálható ez az információ (201.
old.)
Most
helyezzük a jobb kezünket a bordakosár közepére és a következő
belégzést csak ebbe a területbe végezzük, úgy, hogy csak a
bordakosár táguljon ki, és a hasunk maradjon teljesen statikus.
Amikor aktiváljuk a bordakosarat és bekapcsoljuk a légzésciklusba,
ellenőrizzük, hogy a légzés csak a legfelső bordáig megy fel,
és nem azon túl. A régi jóga-szövegek figyelmeztetnek, hogy ne
engedjük felemelkedni a pránát a fejünkbe.
Természetesen
a levegő nem fog tudni valójában felemelkedni a fejünkbe, de ha
túl magasra lélegzünk be, akkor a koponyaűri nyomás
megemelkedik, mivel túl sok vér megy az agyba. Ekkor elkezdhetünk
szédülni, de ami fontosabb, hogy a koponyaűri nyomás hullámzása
káros hatással van az agy ereire. Tartsuk a levegőt és a nyomást
lent a mellkasban, és ne engedjük felemelkedni! Ha eleinte nehéznek
találjuk a mellkas elválasztását a fejtől belégzés közben,
akkor egyszerűen ne lélegezzük fel olyan magasra, a tüdőcsúcsokig.
Ha sikerült belélegezni ebbe a területbe, ellenőrizzük, hogy a
kilégzés is ugyanerről a területről indul-e ki, és fújjuk ki
az összes levegőt, amit bírunk."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése