Az érzelmi blokkok és a légzés

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"4. gyakorlat: a légzéshullámok

A létező legerősebb meditációs technika a Kundaliní felemelésére a hatrészes fel-fel hullám a szusumnán, csakra-vizualizációval, mantrával és odaadó gyakorlattal kombinálva. De ugyanúgy, ahogy egy kezdő ászana-gyakorló nem a múlanbandhászanával vagy a kandászanával kezdi, mivelé ez valószínűleg térd- és egyéb sérülésekhez vezetne, hanem lassan és módszeresek felkészíti magát különböző rávezető pózok segítségével, ugyanúgy tanulják meg és gyakorolják a meditáció törekvő tanulói az előkészítő hullámokat és e könyvben található egyéb gyakorlatokat, hogy felkészítsék magukat. A légzéshullámokat már korábban részleteztem a „Pránájáma: a jóga lélegzete” című könyvemben. Mivel a jelen könyvben a meditáción van a hangsúly, itt csak összegezve tekintem át a témát. Ha az olvasó a korábbi könyvem olvasásakor már megértette, gyakorolta és megtapasztalta a légzéshullámokat, akkor kihagyhatja ezt a gyakorlatot.

Ideálisan a jóga-légzés gyakorlása során az óceáni légzést tapasztaljuk és alkalmazzuk. Az óceáni légzés a prána hullámaként mozog az egész testen keresztül és az összes sejtünket átmossa. A folyamat során magával ragadja a teljes tudatosságunkat, távul tartva azt a múlttal és a jövővel kapcsolatos gondolatoktól és érzelmektől, és a jelen pillanatba hozz azt. A képességnek, hogy spontán módon alkalmazni tudjuk az óceáni légzést, illetve hogy átadjuk magunkat neki és meghódoljunk, a feltételekhez kötöttségük mértéke szabhat határt. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a félelemmel, bűntudattal, szégyennel, fájdalommal, haraggal stb. kapcsolatos érzelmek és gondolatok, illetve a hozzájuk kapcsolódó emlékek energiablokkokat hoznak létre a testünkben, melyek megakadályozzák, hogy bizonyos területeket átlélegezzünk. Ez csökkenti, illetve megakadályozza az eksztatikus élményt, ami a légzés lehetne, és olyannyira megbénítja a gyakorlót, hogy a spirituális állapotok elérése lehetetlenségnek tűnik.

Olyan állapotok megélésében is megnyilvánulhat, mint az unalom, harag, zavar, szorongás vagy depresszió, melyeket az óceáni vagy teljes jóga-légzés elmosna. Ahogy a Taittiríja Upanisad magyarázza, a feltételekhez kötöttségünk nem csak az elménkben, hanem a testi szöveteinkben és a légzésmintánkban is kódolva van. A légzésminta felszabadítása által, vagyis azáltal, hogy képessé válunk átlélegezni a testünk összes sejtjét, a meditáció már a kezdetektől mély elégedettséget és megtapasztalásokat hozó élménnyé válhat."