Sámándob-készítés Oguzzal - 2. rész

 Vasárnapra virradt a Nap, és én bár eléggé fáradt voltam este, mégis elsőnek keltem a jurtában. Az oltár felé aludtam fejjel, a fejemnél a dobom volt felállítva, ami azért kétszer a fejemre is dőlt éjszaka. Ráadásul a jurta aljzata a bejárat felé emelkedett, úgyhogy reggelre totál beállt a nyakam meg a csuklyám, amiatt, hogy lógott a fejem. Mindegy, felkeltem, lezuhanyoztam és kisvártatva a többiek is elkezdtek szállingózni a jurtából, leültünk reggelizni, ki-ki amit hozott magával. A második napra maradt a dob "felhúrozása", azaz a fogót kellett beszerelni, kinek milyen volt az elképzelése. Én fúrtam nyolc lyukat a dob kávájára, és beáztattam a frissen levágott bőrcsíkokat. Most is egy kicsit vastagra vágtam, úgyhogy alig bírtuk áttuszkolni Oguzzal közösen az átellenes lyukakon a bőrt, hogy egy keresztet hozzunk létre a fogónak. Utána fűzfaágat vágtunk, és abból hajtogattunk egy kört, majd zsinórral összekötöttük. Ebből lesz a kör a Napkereszthez. Körbetekertem bőrrel, majd ráerősítettem a kört a keresztre. A fogóknál megvastagítottam, majd utolsónak a négy plusz húrt fűztem be, ami a kört a kerethez rögzíti. 

Ekkor kellett kivenni a szögeket és körbevágni a bőrt a káva belsején, mert most már a befűzött szíj tartotta. Volt, aki szarvasagancsot vagy faágat szerelt bele fogantyúként, de persze mindezektől még nehezebb lesz a dob, ami mondjuk két-három óra dobolásnál nem mindegy. Én kicsit becsúsztam a szíjazással, már mindenki a dobverőnél tartott, amikor én még csak az utolsó szíjakat igyekeztem áttuszkolni a furatokon. 

Végül a dobverőre és találtam egy szőrös lóbőr darabot és körberagasztottam vele az ütő végét. Oguz kifejtette, hogy ő azért csak ló és szarvasbőrt használ a dbokohoz, mert ezeken az állatokon szívesen utazna transzban, míg például kecskén nem. Amikor mindenki elkészült mindennel, elindultunk autóval a környéken lévő erdőbe, ahol egy forrás körül tartottuk meg a dobok beavató szertartását.

Oguz körbefüstölt minket egy levendulaköteggel, majd hetet ütött a dobjára, és elkezdett ütemesen dobolni. Mi is bekapcsolódtunk. Az erőállataim már gyülekeztek az Életfánál, és mivel a dob (illetve a ló) lelkét kellett visszahozni, az Alsó világba ereszkedtünk le a farkasommal egy alagúton át. Kiértünk egy folyó partjára, és ott kenuba szálltunk. Serényen eveztünk mindketten, míg a másik parton meg nem láttunk egy barna, virgonc lovat. Michael Harnernál olvastam, hogy egymás után négyszer kell látni az állatot, és akkor biztos, hogy egy erőállat, aki hajlandó velünk jönni. Először jobbról, majd balról tűnt fel a lovacskám, aztán előttünk nyargalt, míg végül megállt felettünk és nyerítve ránk vigyorgott. Betessékeltük a kenuba, és sebesen evezve elindultunk visszafelé. A lovacskámnak szikrát hánynak a patái, az orrcimpái, a tekintete és a szája is, sőt, a sörényéről is tud szikrákat szórni. Azt hiszem, hogy parazsat eszik, mint a mesebeli táltos paripa, úgyhogy gyakran kell majd tűz közelébe vinnem. 

Visszaértünk az alagúton át az életfához, majd összekapaszkodtunk. A lovam visszaugrott a bőrébe (vagyis a dobba), és a farkas meg a sas is beleugrottak. Oguz még dobolt, és a következő dalt kezdte énekelni:

Ne kövess, ha félsz,
ne kövess, ha kérsz,
csak fuss velem a szélben,
csak szállj velem az égen!

Ne kövess, ha félsz,
ne kövess, ha kérsz,
csak lépj velem a mélybe,
csak élj velem a fényben!

Ne kövess, ha félsz,
ne kövess, ha kérsz!

Legyél tűz, izzó láng a szívekben.
Legyél föld, hűs szemfedője lelkeknek.
Legyél víz, áldott eső mi megtisztít.
Legyél szél, felleghajtó őserő.

Csont és bőr,
hús és vér.
Ember ki küzd,
szellem mi ég, míg él!

Közben én azt láttam, hogy a fában, ami alatt állt, van egy medve. Látszott az egyik szeme, a pofája és a jobb mancsa is. Ezt később Oguz megerősítette, és felajánlást végzett a fának, mivel a medve az erőállata. Egy zárókörben mindenki elmondta, hogyan élte meg a két napot. Én biztos vagyok benne, hogy mindenkinek a szívéhez fog nőni a dobja, és sokat fogja használni. A végén visszamentünk a kocsikhoz és bekentük a dobokat bőrápoló balzsammal, majd búcsút intettünk egymásnak és hazaindultunk. Köszönöm a felejthetetlen hétvégét!