Elkezdtem dobolni, és ma különösen ütemesen és erősen szólt a dob. Az Életfánál azonnal megjelent a sasom és a farkasom, és mindketten el akartak jönni Odinhoz. Én átváltoztam a sassá, és a farkasba kapaszkodva a karmaimmal elkezdtünk repülni felfelé, Asgard felé. A szivárványhídon meg is érkeztünk Asgard kapujába, ahol Heimdallr kérdezősködni akart, hogy mi járatban vagyunk, de az erőállataim tudtára adták, hogy Odinhoz megyünk, és már vár ránk. Valóban be is léptünk a Valhalla csarnokába, és én egyből feltettem az első kérdésemet: hány szimbólum van, amit meg kell ismernem? Odin azt válaszolta, hogy ötvenkilenc (az ógermán Futhark csak huszonnégyből áll). Utána megkérdeztem azt is, hogyan kell használni a rúnákat, hiszen a szimbólumok összegyűjtése és értelmezése még hosszabb időt fog igénybe venni.
Odin azt válaszolta, hogy a szimbólumokat lehet emberi test méretben ráfesteni egy vászonra vagy papírra, és ráfektetni azt, akire alkalmazni akarom. De egy dobra is rá lehet festeni az ötvenkilenc szimbólumot, és azt lehet jóslásra használni. Ezt a módszert a számi sámánok, a noaidik is alkalmazták. Vannak olyan fennmaradt dobok is, amelyeken körülbelül 59 szimbólum látható. Utána Odin még kinyitotta a harmadik szemét a homlokán, és belevilágított az én harmadik szemembe, amitől az egész agyam felizzott. Mézsört is itatott velem, amiben benne volt a költészet vagy az írásban történő önkifejezés képessége. A lándzsájának élét a fejem tetejéhez érintette, és az állatai eggyé váltak az én erőállataimmal, akik ettől teljesen felélénkültek. Odin két hollójának fekete tollai beleolvadtak a sasom szárnyának alsó részébe, a két farkas pedig belebújt az én farkasom testébe, és így felruházták az erejükkel. Ezután még táncoltunk és mulattunk egy darabig a Valhallában, majd végül vissza kellett térni az Életfához. Az erőállataim boldogan búcsút intettek nekem, én pedig feladatokkal ellátva tértem vissza. Néhány számi dob mintázatát láthatjátok a blogbejegyzésben is.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése