 |
| 4.15 Csaturanga dandászana |
"5. Csaturanga-dandászana (4.15-16 ábra)
Ennek a póznak
négy vinyászája van. Az első, második és harmadik
vinyásza ugyanaz, mint az uttánászana. Csak a
negyedik tér el. Mindkét tenyerünket nyomjuk szilárdan a talajba,
miközben a negyedik vinyászába érkezünk az uttánászana
harmadik vinyászájából. Végezzünk csak récsakát
és szilárdan tartsuk kint a levegőt, anélkül, hogy púrakát
végeznénk. Tartsuk egyenletesen a súlyt a két lábunkon, és
ugorjunk hátra (párhuzamosan tartva a két lábunkat), a testünket
pedig tartsuk egyenesen, mint egy botot, és feküdjünk le hasra.
Ekkor csak a tenyerek és a lábujjak érnek a földhöz. Semelyik
másik testrészünk ne érjen a földhöz. Vagyis négy angula
távolságnak kell lennie a testünk és a föld között. Ebben a
pozícióban , ha egy botot teszünk a testünk hátulsó oldalára,
akkor végig hozzá kell érnie. Ennyire egyenesen kell tartani a
testünket. De vegyük figyelembe az izmok és a hús által képződő
dombokat a helyes beállítás meghatározásánál.
Hatásai:
A testünkből hamar kiürülnek a tisztátalanságok és az
ízületeknél, illetve asz idegvégződéseknél elhelyezkedő
lerakódások. Legalább tíz percig maradjunk ebben a szthitiben
és utána térjünk vissza a szamaszthitibe.
 |
| 4.16 Csaturanga dandászana 2 |
(A
csaturanga-dandászana vinyászái közül a negyedik maga a póz, de
utána vissza is kell térni álló helyzetbe. Erről azért nem
számol be Krishnamacharya, mert még nem ismertette a felfelé és
lefelé néző kutyapózt, melyek leírása majd ezután következik.
A vinyászák tehát az Ashtangából ismert Szúrja-namaszkára A
sorozattal egyeznek meg:
Ékam:
Belégzésre emeljük a karokat úrdhva-vriksászanába.
Dvé:
Kilégzésre hajoljunk előre uttánászanába.
Tríni:
Belégzésre emeljük meg a törzset, de a tenyerek maradjanak a
talajon (úrdhva-uttánászana).
Csatvári:
Lélegezzünk ki, majd Krishnamacharya szerint külső
légzésvisszatartás közben ugorjunk hátra a
csaturanga-dandászanába, de persze kilégzés közben is
elvégezhetjük a hátraugrást. Előtte vigyünk a testsúlyunk
minél nagyobb részét a tenyereinkre, majd párhuzamosan vigyük
hátra a lábainkat a levegőben. A csaturanga-dandászanában a
tenyerek a könyökök alatt vannak, az alkarok vállszélességben,
függőlegesen helyezkednek el, a felkarok pedig vízszintesen a
törzs mellett. Zárjuk a lapockákat lefelé a gerinc mentén, és
tartsuk egyenese az egész testünket.
Pancsa:
Belégzésre úrdhvamukha-svánászana (felfelé néző kutyapóz). A 4.16 ábrán azt látjuk, amikor krishnamacharya előretolja a felsőtestét és már spiccel a lábfejeivel, hogy kiemelje magát a felfelé néző kutyapózba.
Sad:
Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.
Szapta:
Belégzésre ugorjunk előre úrdhva-uttánászanába.
Astau:
Kilégzésre engedjük le mélyen a törzset az uttánászanába.
Nava:
Belégzésre egyenesedjünk fel, emeljük a karokat a fejünk fölé
és kilégzésre érkezzünk meg a tádászana szthitibe.
Krishnamacharya
azt említi, hogy ezt a nehéz pózt legalább tíz percig kellene
kitartani ahhoz, hogy a terápiás hatásait teljes mértékben
megkapjuk. Ezt kitartó gyakorlással lehet kifejleszteni.
Természetesen a többi póz esetében is igaz az, hogy legalább
öt-tíz percig kellene kitartani a terápiás hatások teljes
érvényesüléséhez. Jegyezzük meg az ászanák közben történő
légzésfázisok szanszkrit neveit is: púraka – belégzés;
récsaka – kilégzés; báhja kumbhaka – külső
légzésvisszatartás (kilégzés után); antara kumbhaka – belső
légzésvisszatartás (belégzés után).)
-->
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése