Siva és Sakti egyesült formája

Ardhanárísvara, Siva és Sakti egyesült formája

Ma este gyakoroltam az Ashtanga második sorozatát, és közben jött egy sugallat: megjelent a farkas erőállatom, és jelezte, hogy mutatni akar valamit. A gyakorlás végén így ahelyett, hogy lefeküdtem volna relaxálni, elővettem a dobomat, és elkezdtem dobolni. Az Életfánál találtam magamat, és az Életfa törzsében mintha egy kis félkör alakú boltív rajzolódott volna ki, melynek az egyik fele aranyszínű volt, míg a másik fele feketés. A boltív alatt megpillantottam az Úr Siva Ardhanárísvara formáját, vagyis Siva és Sakti egyesült formáját. Ebben a formában az egyik fél az Úr Siva, a férfi princípium, a másik fél pedig Párvatí, Sakti déví. Az egyik oldal feketés-kékes, a másik pedig aranyszínű, és ez a két szín időnként megcserélődött, ugyanis a test jobb oldalált alkotó Sivának is van aranyszínű (Gaura-Sankara) és feketés (Kálabhairava) formája, és Párvatínak is (Gaurí és Bhairaví). Ugyanakkor mindkét oldalon két-két karja volt, és a karjaik és a lábaik egymásba fonódtak. Egyszerre tűntek egy testnek, és két, egymásba fonódó testnek, mely éppen összeolvadni készül. Siva fején ott folydogált a Gangesz, Párvatí kezében pedig egy lótuszvirág volt. Ugyanakkor számtalan kígyót láttam körülöttük, melyek minduntalan fel akartak kúszni rájuk (vagy Rá, ha egy formának tekintjük).

Ezután a múládhárában szunnyadó Kundaliní kígyót láttam, mely egy Siva-lingamra rétekeredve alszik, és arról álmodik, hogy amikor felébred, akkor egyesülhet Sivával a kozmikus nászban. Az ídában és a pingalában is mintha egy-egy kígyó tekergett volna, szintén arany és fekete színűek, a férfi és női energiák és princípiumok "hétköznapi" szintű megélését képviselve. A kígyók minden egyes csakrában egyesültek, és itt mindegyik szinten létrejött Siva és Sakti násza, de nem olyan teljes mértékben, mint a szahaszrára csakrában, ahol Szadásiva teljes pompájában megnyilvánult, Jógamájá-déví pedig az összes saktit magába olvasztva eggyé vált Sivával. Az Ardhanárísvara forma szívében egy ragyogó fehér gömböt láttam, mely mintha az élőlényeket, az egyéni tudatosságot képviselte volna, amely szintén egyszerre éli át az egyesülést és a különböző minőségek egyidejű létezését is, egyik aspektustól sincs megfosztva. 

Utána a kép kiterjedt, és Ardhanárísvara körül megjelent egy nagy, kör alakú, nyitott templom. Pont a napokban bukkantam rá egy cikkre, melyben a hatvannégy Jóginí templomairól van szó. A hatvannégy Jóginí Sakti Anyaistennő kiterjedései, melyeken keresztül a tantrát gyakorolva a jógi eljuthat abba az állapotba, ahol megtapasztalja Siva és Sakti egyesülését és saját maga is beléjük olvad, közben nem elveszítve egyéni azonosságát, csupán kilépve belőle. Ezekből a templomokból hatvannégy volt elvileg India területén, de mára csak öt maradt meg. Az egyikben középen áll Siva szobra, és körülötte a kör alakú falon a hatvannégy jóginí táncoló domborműve látható. A kerek templomban a jóginík megelevenedtek, és elkezdtek táncolni Siva körül, egyre gyorsuló, spirál alakú köröket írtak le, majd ahogy közeledtek hozzá, egybeolvadtak Sakti istennő formájába, és egyesültek Sivával. A tantrában a hatvannégy Mátrikát, vagyis anyaistennőt egy-egy jantrával, vagyis geometriai alakzattal szokták ábrázolni, és ezeken az ábrákon lehet meditálni. De ha mindet összegezzük, akkor a több kultúrából is ismert, csúcsával lefelé és felfelé mutató háromszöget kapjuk. Az első a női princípium, a Sakti, és az anyagba történő beágyazódást is képviseli, míg a csúcsával felfelé mutató háromszög Siva, a férfi princípium, és az anyagból való felemelkedést is jelképezi. Ha a háromszögeket kivetítjük térbe, akkor tetraédereket kapunk. A két tetraéder egymásba csúsztatásával jön létre a csillag-tetraéder, mely az emberi fénytestnek, a Mer Ka Ba mezőnek a formája is egyben. A képen egy ametisztből kicsiszolt csillag-tetraéder látható a példa kedvéért.

Szóval ahogy Siva és a saktik egyre gyorsuló ütemben táncoltak és pörögtek, a két tetraéder is velük forgott, és egy repülő csészealjhoz hasonló energiaörvényt hoztak létre a 64 Jógini-templom körül. Utána visszatértem az Életfához, és láttam ugyenezeket a Mer Ka Ba-mezőket minden egyes atomban pörögni, ahogy Siva és Sakti az eggyéválás és elkülönülés lüktetésében forgott egymás körül. Majd, mint sok esetben az utazás végén, megláttam a Halhatatlanság Tavát, és a sorsistennők kiléptek belőle, magukkal hozván a fénylő sorsfonalakat. Mindhárom istennő egy-egy csíkot rajzolt a homlokomra a sorsfonalakkal, amelyek fekvő félholdként behajoltak, és a harmadiknak a tetején ült a bindu, a vörös pötty. A mellékelt ábra nem teljesen ugyanilyen, mert nem eléggé hajlik az ív, és a bindu nem kerek, hanem hosszúkás, és átszeli a vonalakat. Sokféle Siva-tilakát használnak Indiában, még az is lehet, hogy olyan is van, amilyet én kaptam. 

Most akkor megint utána kell néznem egy pár dolognak: az Ardhanárísvara formának, a hatvannégy jóginínek és a havannégy tantrának, illetve a fennmaradt templomaikat is jó lenne egyszer meglátogatni Indiában.