2020. március 8., vasárnap

A szívritmuszavar jógaterápiája

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:

"10. A szívritmuszavar jógaterápiás kezelése
Ez mindkét nemű betegeknél előfordul, bármelyik életkorban: fiatal, közép- vagy idősebb korban is. A túlsúlyosak esetében a szimptóma a túl sok izomnak a vérerekre és a légutakra gyakorolt nyomása, a sovány testűek esetében pedig az akadályok és a vér, valamint a levegő szabad áramlásának hiánya a vér- és légutakban. Egyéb járulékos szimptómák a torok és a légcső szárazsága, amikor öt vagy hat mély levegőt veszünk, csökkent mellkastérfogat, puffadás, székrekedés és gázképződés. Bár a korai szakaszban ez nem jellemző, később a vizelet sűrűvé és olajossá válik, szálszerű zsírcsomókkal. Ez különösen az első reggeli vizeletben észlelhető, és a vizelet nagyon kellemetlen szagú. A legkisebb erőfeszítésnél is előjöhet a szédülés, még ha kocsin utazunk is. A fenti szimptómákon túl, a túlsúlyosak esetében előfordulhat magas vagy alacsony vérnyomás, mellkasi fájdalom, éles fájdalom a köldök környékén, légzési nehézségek, asztma, száraz köhögés, emésztési zavarok és savas böfögés, alvászavarok, fejfájás, fájdalom a szemgolyókban stb.
Ha nem kezelik időben, tuberkulózishoz, cukorbetegséghez stb. vezethet. A torok szárazsága hamis szomjúságérzethez vezet, és nagy mennyiségű víz, író és más folyadék fogyasztásához vezet. De ez nem szünteti meg a hamis szomjúságot és túlterhelheti a veséket, amitől meggyengülnek és ez végül az agy és a memória gyengeségéhez vezet. A betegség alapvető oka a túl sok szex, a haviciklus kezdete utáni öt napban végzett szexuális közösülés, pornográf irodalom olvasása és az azt követő éjszakai magömlés, alvászavarok, renyhe májműködés stb.
A jógaterápiás kezelésben a betegnek először a nádísódhana pránájámát kell gyakorolnia, nem az ászanákkal kezdi. Bármilyen könnyű testhelyzetben végezheti, még széken ülve is. A lényeges pont, amit meg kell jegyezni, hogy a gerincet egyenesen kell tartani a pránájáma gyakorlása alatt. Ezt napi háromszor kell megtenni, alkalmanként 24 körben. Ezt a 24 kört nem mindet egyszerre kell elvégezni, hanem megfelelő pihenőkkel. Amint azt érezzük, hogy nehezünkre esik egyenesen tartani a gerincet, vegyünk egy kis pihenőt és akkor folytassuk a pránájámát, amikor ismét könnyen tudjuk egyenesen tartani a gerincet. Ne végezzünk kilégzést a torkunkon keresztül, mivel a torkunkban szárazságérzet van, és nem szabad még jobban kiszárítani. A légzés bent tartása, az antar kumbhakam ne legyen hosszabb egy másodpercnél körönként, és ne végezzünk külső légzésvisszatartást, vagyis báhja kumbhakamot. A fentieket 15 napig kell gyakorolni. Kifejezetten kerülni kell az erőlködést. A pulzuskimaradás egyre ritkább lesz, és észre fogjuk venni a fejlődést. Amikor a pulzuskimaradást így lecsökkentettük, bevezethetjük a szálamba szarvángászanát. A tanárnak kifejezetten oda kell figyelnie a páciens támogatására, és arra, hogy ne erőlködjön. Végezzünk nem több, mint hat mély légzést.
Ahogy a karjainkkal támasztjuk a hátunkat, bizonyos mértékben összenyomódnak a vérerek a karokban, és a szarvángászana után azonnal a pulzuskimaradások ismét gyakorivá válhatnak. Nem kell aggódnunk, mert ez a fázis hamarosan elmúlik. Nagyjából 15 nap gyakorlás után a pulzuskimaradás ismér hosszabb és hosszabb időtartamok után jelentkezik, még az ászana elvégzése után is. A szálamba szarvángászana 15 napig történő gyakorlása után bevezethetjük az ékapáda szarvángászanát nem több, mint három kör halászanával. Ezeket az új ászanákat fokozatosan kell bevezetni, és az a fontos, hogy ne erőlködjünk. A torok és a légcső szárazsága enyhül, valamint a pajzsmirigy és a máj funkciója is javul. A haladás mértékének függvényében az alábbi ászanák gyakorlását is bevezethetjük: salabhászana, bhudzsangászana, mahámúdrá, baddhakónászana, pascsimóttánászana és púrvóttánászana. Ne gyakoroljunk többet, mint napi kettőt ezekből az ászanákból. Felváltva gyakorolhatjuk őket."

Nincsenek megjegyzések: