"Minden élőlény Isten képére és hasonlatosságára lett teremtve, és ezért rendelkeznie kell szabadsággal és választási lehetőséggel. A robotok nem tudják utánozni az Isteni Szabadságot. Annak érdekében, hogy az Én-ség közvetítőivé váljunk, szabaddá kell válnunk. De ahhoz, hogy szabadok legyünk, meg kell szabadulnunk a hibás és silány döntésektől. Az egyén, aki térben és időben korlátozva van, elkerülhetetlenül rossz döntéseket fog hozni, melyek szenvedéshez vezetnek (a jó döntések mellett). Ebből jön létre az a teljes komplexum, amit egónak vagy egoizmusnak nevezünk, ami a képzelt igény arra, hogy a saját előnyünket mások boldogulása elé helyezzük.
Most pontosabban meg fogok határozni néhány fogalmat, hogy pontosabban leírhassuk ezt az erősen félreértelmezett témát. Nevezzük Isten önmegismerését „lény-ségnek” vagy „Én-ségnek” vagy „Én”-nek. Amikor ez az Én egy megtestesült lény magját alkotja, aki időben és térben korlátozott, egóvá válik. Maga a tény, hogy van egy halandó testünk, létrehozza az azonosságunkat vele, és a vágyat, hogy biztosítsuk a fennmaradását. Ezen a ponton, az egó mén nem patológiás, mert az egyén még mindig tudatában van a kozmikus „Én”-nek, mely rajta keresztül fejezi ki magát. Amikor ezt a tudatosságot teljesen elveszítjük, és kizárólag a testtel azonosítjuk magunkat, az Én patologikus egoizmussá válik, torz egóvá, vagy ahogy Patandzsalí megfogalmazta, az aszmitá nevű szenvedés-forrássá (klésává).
Az tiszta Én-séghez, a kozmikus Én-teremtőhöz visszavezető út az egyéniség (aszmitá) szamádhin keresztül vezet. Az aszmitá szamádhi megmutatja, hogy nem vagyunk ez a test, hanem tiszta tudat vagyunk, a hatalmas Én-ség élő és célzatos megnyilvánulása, mely lélegzik, él, tapasztal, és általunk és velünk együtt teremti a világot. Az aszmitá szamádhin keresztül tapasztaljuk meg azt, amit a Gítá „az összes lény szívében lévő Önvaló”-nak nevez. Nincs olyan lény, aki nem isteni, nincsenek pogányok, kretének, vagy alantasok, csak olyanok vannak, akikben (még) nem látjuk az Istenit. Ez a szamádhi arra tanít meg, hogy meglássuk az Istenit azokban, akiket nem értünk. Minden lény egy kifejeződéssé válik, melyen keresztül isten nyilvánul meg. Jézus Krisztus ezt fejezte ki, amikor azt mondta: „Az egymás iránt érzett szeretetükről fogjátok megismerni a tanítványaimat.”
Amikor ezt megértjük és megtapasztaljuk, elengedhetjük azt az elképzelést, hogy az egótól teljesen meg lehet szabadulni. Fel lehet függeszteni egy misztikus állapotban egy időre, de utána újra a felszínre kell jönnie, mert célja van. Ha Isten csatornájának éljük meg saját magunkat, az az egoizmusnak (vagyis annak a felfogásnak, hogy a testre és az elménkre vagyunk korlátozva) az elengedéséhez vezet, és az egó szublimálódásához, de sohasem a teljes pusztulásához. Mivel az egóra szükség van ahhoz, hogy Isten egyéniséggé tudjon válni a vételen számú lényen keresztül. Amíg tudatosak vagyunk arról, hogy Isten rajtunk keresztül válik egyéniséggé, a viselkedésünk nem lesz egoisztikus. Ha egyáltalán nem lenne egó, nem lennének egyének és nem is érzékelnék az univerzum részleteit, csak általánosságban fogná fel."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése