"A hagyomány szerint Gautama Buddhát és Jézus Krisztust megkísértette a Gonosz. Mindkét esetben a Gonosz királyságot, hadsereget, palotákat, a világ összes vagyonát, szeretőket és más hasonlókat ajánlott fel. A Gonosz és a Sátán az eltorzult egó metaforái. Isten nagy bölcsességként fejezte ki magát Krisztus és Buddha esetében is; és mindkét esetben az egoizmus felemelkedett, és azt mondta: „Te, aki Buddha vagy Krisztus teste vagy, a korlátozott élőlény, tulajdonítsd magadnak azt, ami történik. Te vagy az ura ennek a tudásnak. Használd arra, hogy megszilárdítsd magad a világ uraként!” Mindketten visszautasították az ajánlatot, és Jézus még azt is mondta: „legyen meg a te akaratod, és ne az enyém!” Ebben a szamádhiban azt érezzük, hogy nem mi vagyunk azok, akik levegőt lehelnek ebbe a testbe, nem mi mozgatjuk magunkat és gondolkodunk, hanem egy ősi és határtalan lény, aki rajtunk keresztül és általunk működik. Ez a szamádhi lehetővé teszi, hogy meghódoljunk ezzel az irányítással. Bár még mindig úgy tűnhet, hogy a testnek megfelelően cselekszünk, igazából egy magasabb akaratnak megfelelően cselekszünk.
Az egyéniség-szamádhi elvezet a szvadharma fontos koncepciójához, ami a „személyes kötelességet” jelenti. A Bhagavad-gítá (3.35) azt mondja: „jobb, ha a saját kötelességünket végezzük, még ha hibásan is, mint másét tökéletesen.” Amikor megtapasztaljuk, hogy ez a fenséges és jóindulatú isteni jelenlét lélegzik rajtunk keresztül, és tapasztalja magát általunk, úgy érezzük, hogy valamit szeretne tenni rajtunk keresztül, önmagává szeretne válni bennünk. Ennek igazából nem sok köze van a sorshoz vagy a determinizmushoz, de ha hallgatunk erre az útmutatásra és követjük, akkor az összes belső párbeszéd megszűnését fogjuk megtapasztalni. Általában, amikor döntést hozunk, tovább beszélgetünk magunkkal, például így: „Nem vagyok biztos benne, hogy ez működni fog; lehet, hogy valami mást kellett volna tennem, tényleg ez az, amit tenni akarok? Ezt kell tennem?” Ezek a belső párbeszédek meggyengítik az eltökéltségünket. Amikor elkezdjük követni Isten útmutatását, akkor észre fogjuk venni e párbeszédek elmaradását. Csendben és békében vagyunk, boldogok vagyunk, önmagunkban nyugszunk, tudván, hogy beteljesítjük a célunkat, azt adva a világnak, amit adni jöttünk. Ezt tenni a szvadharma (személyes kötelesség). Az a legfontosabb, hogy a kötelességünk a sajátunk, és nem valaki másé. Senki más nem tudja megmondani nekünk, hogy mi a kötelességünk, csak mi érezhetjük meg. Mindenkinek más a szvadharmája, mivel a világnak sok különböző szükséglete van. Nem lehetünk mindannyian rocksztárok, mesterszakácsok, vagy ingatlanmágnások. Ez más, mint a sors, mert azt jelenti, hogy Isten teremti a valóságunkat velünk együtt. Nem a rabszolgaságot, hanem a valódi szabadságot feltételezi.
Az aszmitá szamádhi az Én-vagyok-ságunkra, vagy az Én-ség-érzetünkre fókuszál. Ebben az állapotban mélyebbre és mélyebbre hatolunk az Én-ség állapotában, és a külső rétegek kezdenek eltünedezni. Ez a kontempláció haladó formája. A siker elérése érdekében fel kell számolnunk a testtel és az elmével történő azonosítást. Ezt az azonosítást úgy tudjuk felszámolni, hogy addig meditálunk a testen, amíg rá nem jövünk, hogy a testi azonosítás (melynek a test alárendeli magát), nem magában a testben található, hanem egy mélyebb réteg. Azt is megvalósítjuk, hogy a testünk változik, bár maga a tudatosság nem változik. Utána megismételjük a folyamatot az elmén történő meditációval. A gondolatok kifejezetten észlelhetőek, amikor az elmén meditálunk. Feltesszük a kérdést, hogy kié a felmerlüt gondolat, és azt válaszoljuk: „Az enyém”. De amikor az „Én”-en kontemplálunk, megértjük, hogy a külső rétegek ilyen azonosításokból állnak: „Ez és ez a címem, ez a nevem, ez a személyiségem, ilyen fajta személy vagyok.” Ahogy mélyebbre merülünk a meditációban és elérjük a psziché mélyebb rétegeit, az összes ilyen természetű koncepció eltűnik, és megtapasztaljuk a tiszta és szeplőtlen Én-t, ahogy egyesülünk Istennel. Ez a tiszta létezőség szamádhija. Az egyéniség (aszmitá) szamádhiban megérezzük, hogyan válik Isten tudatossá saját magáról Én-ként."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése