"De az ánanda szamádhi nem ér véget a mi bioszféránkra irányuló szamádhival. Patandzsalí azt mondja, hogy ennek mesteri elsajátítása a legkisebb tárgytól a legnagyobbig tart. Ebben a szamádhiban ki kell terjesztenünk az elménket a tárgy befogadása érdekében, és ezt csak véges, formával rendelkező tárgyakkal tudjuk megtenni, mint például egy galaxissal. Az elme nem tudja megérteni vagy lemásolni a tudatot, mivel az határtalan. De be tudja fogadni az egész Naprendszert, a Tejútrendszert, és végül mind a 200 millió ismert galaxist az ismert univerzumunkon belül. És itt sem áll meg. Az általunk ismert univerzum az Ősrobbanásból keletkezett. A védikus tanítások az Ősrobbanást az Óm szótagnak nevezik. Ez az elsődleges rezgésminta, mely minden dolgot mozgásba hoz. És az ősrobbanás nem egy kizárólagos jelenség. Az univerzumok létrejötte az Ómból, sok milliárd éves fennállásuk és visszaáramlásuk az Óm-ba egy folyamatos jelenség. Az asztrofizikusok szerint majdnem végtelen számú párhuzamos univerzum létezik. Két különböző típusú létezik: azok, amelyek a mi univerzumunk szomszédai, és azok, amelyek ugyanazt a teret foglalják el, mint a saját, ismert univerzumunk. A tudósok már az első típust keresik, és úgy vélik, hogy már felfedezték az első jeleit, vagyis annak a nyomait, hogy a mi univerzumunk belecsapódott a szomszédos univerzumokba. Azokat, amelyek a miénkkel egy helyen vannak, lehet, hogy sohasem találják meg, de minden esetre igyekezzünk kiterjeszteni az elménket a párhuzamos univerzumok befogadására is, emlékezve arra, hogy a számuk megközelítheti a végtelent.
(Megjegyzés: Azok az univerzumok, vagy dimenziók, melyek a mi univerzumunkkal azonos helyet foglalnak el, vagy még pontosabban – együtt léteznek vele, a sámáni világképben az Alsó, felső és Középső Világok különböző régióit alkotják, melyeket nem érhetünk el háromdimenziós mérőműszerek vagy technológiai eszközök segítségével, csakis a megváltozott tudatállapot segítségével, melyet Patanzsalí szamádhinak nevez.)
Ha ezt meg tudjuk tenni, az elménk eléri a lehető legnagyobb kiterjedést, ami a jelenlegi ember számára megvalósítható. Ekkor belefoglaltuk az egész Kozmoszt. Üljünk ott és maradjunk ebben a térben, látva, ahogy a Cshándógja Upanisad említi – ezt az egész tágas kozmoszt, az összes folyóval, heggyel, óceánnal, bolygókkal, galaxisokkal, pulzárokkal, kvazárokkal, és fekete lyukakkal, melyek mind ott vannak a mellkasunk közepén, ahol egy kis, háromszögletű szentély található, melyben kis láng ég, és ez a szentély a szívünk.
Látva a végtelen, párhuzamos univerzumokból álló tágas kozmoszt, érezzük és megértjük, hogy nincs olyan dolog, mint a halott anyag. Minden anyag az isteni intelligencia élénk megnyilvánulása, Isten teste, a megnyilvánult Szellem. Ez az a látásmód, az ánanda szamádhi, mely létrehozta a sámáni és animisztikus kultúrát, a bolygónk anya-kultúráját. Ez az a képesség, mely által mindent kikristályosodott Szellemként látunk. Minden hely, hegy, folyó és fa kikristályosodott Szellem; és ezt felismerve, nem emelkedtünk az anyagi világ fölé, hanem képessé váltunk, hogy benne, vele és általa legyünk, mint ömagunk belső részével. Csak a későbbiek során, amikor elidegenedtünk a természettől, akkor éreztük meg a késztetést, hogy fölé emelkedjünk, és éreztük azt, hogy meg kell hódítanunk, le kell győznünk és ki kell zsákmányolnunk. Csupán parányi része, kifejeződése vagyunk annak a hatalmas intelligenciának, mely a hegyek, fák, folyók stb. formájában létezik – melyek mind a Szellem megnyilvánulásai."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése