2021. április 20., kedd

Az Önvaló kristálya

Újabb részlet az Ísvara-gítából:

2.24. jathá hi dhúma-szamparkán nákásó malinó bhavét
antah-karana-dzsair bhávair átmá tadvan na lipjaté

Az ég nem válik szennyezetté attól, hogy érintkezik a füsttel. Hasonlóképpen az elme (a gondolkodás szerve) benyomásai nem tapadnak hozzá az Önvalóhoz.

2.25. jathá szva-prabhajá bháti kévalah szphatikó ‘malah
upádhi-hínó vimalasz tathaivátmá prakásaté

A tiszta, hibátlan kristály saját fényében ragyog. A megjelölésektől mentes, szeplőtlen Önvaló hasonló módon ragyog.”

Az antah-karana (belső érzékszerv) kifejezés az elmére utal, ugyanis az összes érzékszervből származó inger az elmébe jut és ott raktározódik lenyomatok (szamszkárák) formájában. Ezek a szamszkárák megszínezik az elmét, és bizonyos torzulásokat hoznak létre benne, melyeket Patandzsalí vászanának (feltételekhez kötött természetnek) nevez a Jóga-szútrában. A két vers azonban rávilágít az elme és az Önvaló természetének különbözőségére is: míg az elmét képesek megszínezni a hozzá tapadó lenyomatok, az Önvalóra ezek nem hatnak. Ennek ellenére, a beszennyezett elme azt a látszatot kelti, hogy az Önvalót is befedik a szennyeződések, viszont ha az elme megtisztul, akkor tulajdonképpen az Önvalóhoz hasonlatossá válik:

ksína-vrittér-abhidzsátaszjéva manér-grahitri-grahana-gráhjésu tat-sztha-tadandzsanatá szamápattih (Jóga-szútra 1.41)

Amikor az elme hullámzása elcsitult, az elme hitelesen látszik tükrözni bármilyen tárgyat, amely felé fordítjuk, mint egy átlátszó kristály, akkor is, ha az az érzékelés tárgya, az érzékelés folyamata vagy az érzékelő. Ezt az állapotot azonosságnak (szamápattinak) nevezik.”

Patandzsalí itt az elmét az Önvalóval azonos természetűként írja le abban az esetben, amikor az elme hullámzásai, azaz változásai elcsitultak, és az elme teljesen megtisztult az őt megszínező upádhiktól (kondicionáló folyamatoktól). Ezt az azonosságot szamápattinak nevezik. Tehát van egy jelentős különbség az elme és az Önvaló között: míg az upádhik képesek megszínezni az elmét, az Önvaló minden körülmények között beszennyezetlen és feddhetetlen marad, és önmaga fényében ragyog. Az Önvaló fényének a kiáradó tudatosságot nevezik. 

Nincsenek megjegyzések: