jóginó ‘vjavadhánéna tadá szampadjaté szvajam
“Amikor a mindent átható tudat folyamatosan és megszakítás nélkül beragyogja az elmét, akkor a jógí eléri önmagát.”
A csaitanját, vagyis az Önvaló ragyogását Patandzsalí vivéka-khjátinak, vagyis a megkülönböztető tudás fényének nevezi, mely megvilágítja az elmét, és eloszlatja a benne leledző avidját (tudatlanságot). Ezáltal az elme (manasz) a tudattal (csaitanja) egylényegűvé válik, és a jógí megpillantja Önvalóját. Ehhez az elmének folyamatosan a szamádhi különböző állapotaiban kell lennie. Ahogy Patandzsalí kifejezi a Jóga-szútrában:
sza tu dírgha-kála nairantarja-szatkárászévitó dridha-bhúmih (1.14.)
„Csak azután szilárdulunk meg a gyakorlásban, hogy hosszú ideig, megszakítás nélkül, és odaadással végezzük.”
szarva-bhútésu csátmánam brahma szampadjaté tadá
“Amikor minden lényt önmagában lát, és minden lényben az Önvalót látja, akkor eléri a brahmant.”
A brahman-tudatállapot eléréséhez és fenntartásához folyamatosan a brahmanon kell meditálnunk. Ez annak az egységélménynek a fenntartását jelenti, amikor a felosztottságon túl minden élőlényt és a Teremtés összes megnyilvánulását az Önvalónk részének tudunk tekinteni, illetve minden lényben és megnyilvánulásban csakis az egy és osztatlan Önvalót, a brahmant látjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése