Az Astanga-jóga olyan, mint a harci képzés. Arra képzed ki magadat, hogy legyőzd az ellenséget. Az ellenség nem kívül van, hanem belül, a saját alacsonyabb rendű természetedet, egódat kell legyőznöd. Bizonyos gyakorlás után az elme sokkal több problémát tud okozni, mint a test. Az elme finomabb, nehezebb legyőzni. De ez az Astanga lényege, és aki nem dolgozik ezen, az pár év gyakorlás után fel fogja adni. Patandzsali egész jóga-szútrája az elme leigázásáról szól.
Az elme számos akadályt felvethet. Az első a félelem. Nem merünk belemenni a pózokba, túl elnézőek vagyunk magunkkal szemben. Néha még akkor is ellenállunk, ha a tanár próbál segíteni. Az ászanába való maximális belehelyezkedés elősegíti az elme leigázását is, nem csak hajlékonysági mutatvány.
A második akadály a kételkedés. Ez a rága-dvésa, vagyis a ragaszkodás és ellenszenv kettősségéből ered. Biztos, hogy jó dolog 36 fokban gyakorolni? Jobb lenne csak 30. Biztos, hogy kell erőltetni a második sorozatot, amikor még az első sem megy? Krisnamácsárja olyan pózok bemutatását várta el a tanítványaitól nyilvánosan, amelyeket előtte még soha életükben nem is próbáltak meg. A kételkedés szétzúzza az eltökéltségünket és az elme egy pontra szegezett állapotát.
A harmadik akadály a lustaság. Minden nap gyakorolni kell, és a gyakorlásunk nem áll meg a két óra elteltével (amennyiben rendesen végigcsináltuk az összes vinyászát, és nem hagytuk ki a felét). A jáma és nijáma gyakorlása folyamatosan zajlik, 24/7-ben. Ha te akarsz lenni a legjobb harcos, akkor neked kell a legkeményebben gyakorolnod, egy pontra szegezett elmével.
Patandzsali még egy akadált felsorol. Ez a magasabb szintek elérésére való képtelenség, vagyis a cél szem elől tévesztése. Ennek oka szintén az elme képzetlensége, mivel az akadályok vagy az útközben jelentkező eredmények eltérítik a figyelmünket. Ha már megy az első sorozat, akkor hátradőlsz. "Király vagyok" - és megelégszel magaddal. Úgyis van egy csomó ember, aki még ezt sem tudja. De menni kell tovább, és a második sorozat gyakorlásánál rájössz, hogy semmit sem tudsz. Majd ugyanez a harmadiknál, negyediknél, ötödiknél és hatodiknál. És ha mindezeket a teszteket legyőzted, akkor tovább dolgozhatsz, még nehezebb ászanákkal, még mélyebb légzőgyakorlatokkal, és még koncentráltabb elmével, amíg végül minden ragaszkodástól megtisztulsz és teljesen átadod magadat Istennek.
Az Ísvara-pranidhána a jóga központi része. Ha nem gyakorlod az alázatot, meghódolást és önátadátst, akkor a gyakorlásod erőtlen marad, mert csak az egó szintjén gyakorolsz, nem vagy kapcsolatban a forrással. Istent a guru képviseli. A guru előtti meghódolás által is képzed az elmédet, és erőt merítesz belőle. Ha ellenkezel, makacs vagy, akkor megint az elme áldozatává válsz.
E meghódolási folyamat több pillérre épül. Az első a hit. Hinned kell benned, hogy a legjobb helyen vagy, a legjobb dolgot csinálod, és ha követed az oktatód utasítását, akkor el fogsz jutni a célba.
A második lépcsőfok az önkontroll. Meg kell tanulnod értelmesen különbséget tenni aközött, amire szükséged van, és aközött, amire vágysz. Ehhez jó segítség az, ha megtanulsz kötelességszerűen cselekedni, és feladod a szeszélyes cselekvést. Ezt tanítja Krisna a Bhagavad-gítában. A szükségleteidet biztosítod, a vágyaktól elkülönülsz.
A harmadik lépcsőfok az eltökéltség. A rendszeres gyakorlás, a magasabb célok kitűzése erősíti az eltökéltséget. Valamint az is, ha eltökélt emberekkel együtt gyakorolsz.
A negyedik lépcsőfok a koncentráció. Meg kell határoznod a célodat, mert ha nem vagy tisztában vele, akkor nincs esélyed arra, hogy eltérés nélkül rá tudd fókuszálni az elmédet.
Az ötödik pillér a türelem. Nem fog minde egyszerre sikerülni, és ahogy mondtam, az elme fölött győzedelmeskedni még sokkal nehezebb, mint a testrészeket beleerőltetni vagy beleszoktatni az ászanába. De a lelkesedés és a megfelelő törekvés, valamint a szükségtelen dolgok elkerülése előbb-utóbb sikerre visz. Krisna azt mondja Ardzsúnának, hogy a vairágja, vagyis az elkülönülés, illetve az abhjásza, vagyis a gyakorlás az a két sín, ami eljuttat a jóga végső céljához, az összekapcsolódáshoz a Legfelsőbbel. Patandzsali ugyanezt támasztja alá.
Jó küzdelmet és ne add fel soha!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése