2014. szeptember 8., hétfő

10+1 gyakorlat a csuklyásizom edzésére

Minden héten megkérdezi valaki, valamelyik fórumon, hogy milyen gyakorlatokkal lehet edzeni a csuklyásizmot. Ezért úgy gondoltam, hogy ebben a kétrészes cikkben összeszedem a kedvenc gyakorlataimat, az első részben a saját testsúlyos gyakik mennek majd, a másodikban pedig a plusz súlyos gyakorlatok. De először lássunk egy kis anatómiát!

A csuklyásizom, vagy trapézizom a nyaki és háti gerinc mentén ered, és a felkaron, a kulcscsonton, illetve a lapockán tapad. Következésképpen fontos szerepe van nem csak a nyak, de a karok mozgatásában is. A hát edzésénél általában sokkal több figyelmet fordítunk a széles hátizom edzésére, mint a csuklyásizom megfelelő megerősítésére. A csuklyásizom három részre osztható: felső, középső és alsó részre, melyek eltérő mozgásokban vesznek részt. A felső, nyaki szakasz a fej hátrahajlításában és fordításában,  oldalra hajlításában vesz részt. A nyak erősítésével itt most nem foglalkozunk részletesen, majd valamikor egy külön cikkben esetleg. 

A trapézizom felső része a vállövet emeli és a vállmagasság fölé emelt karokat közelíti egymáshoz. A középső rész a hátulsó deltaizommal szinergiában az oldalsó középtartásban lévő karok hátrahúzásában vesz részt, illetve a lapockákat közelíti egymáshoz. A trapézizom alsó része a széles hátizommal szinergiában lefelé húzza és egymás felé közelíti a lapockákat. Ebből fakadóan a három rész edzéséhez különböző gyakorlatokat érdemes alkalmazni. 

Elöljáróban ne feledjük, hogy minden izom edzése előtt nagyon fontos a megfelelő bemelegítés és mobilizáció, esetleg hengerezés. A nyak, vállöv, karok és törzs bemelegítésével a csuklyásizmot is munkakész állapotba tudjuk hozni. A másik dolog, amit érdemes szem előtt tartanunk, hogy a saját testsúlyos gyakorlatok funkcionális jellegűek, tehát nem csak egy-egyizolált izomcsoport edzésére irányulnak, hanem komplex módon hatnak. Mégis ki lehet jelölni azokat a gyakorlatokat, melyek intenzívebben dolgoztatják a csuklya egy-egy részét.

A csuklyásizom felső harmadának edzése

1. HSPU. Az egyik legkézenfekvőbb nyomó gyakorlat a csuklya felső, leglátványosabb részének erősítésére a kézenállás vagy az abban végzett kinyomások. Erről korábban írtam már egy részletesebb cikket, az abban szereplő rávezető gyakorlatokat is haszonnal alkalmazhatjuk. 
2. Inverz húzódzkodás. A saját testsúlyos gyakorlatokból talán leginkább hiányzó mozgáselem az, amit a crossfitesek és erőemelők a deadlifttel, vagyis a súly nyújtott kezes felhúzásával elérnek. De erről részletesebben szólunk majd a cikk második részében. Van ennek egy megfelelője a saját testsúlyos gyakorlatok között is, ez pedig az inverz húzódzkodás. Párhuzamos korláton vagy gyűrűn érdemes végezni. Fogjuk meg a két kezünkkel, és lendüljünk inverz pozícióba, azaz lógjuk fejjel lefelé, a törzs és a lábak függőlegesek a karok között. Kezdjük el húzni magunkat fölfelé a karok behajlítása által. Először párhuzamos karral fog sikerülni, azután kivihetjük oldalra is a könyökünket. Ha nagyon erősnek érezzük magunkat, akkor gyűrűn a nyújtott kart is próbálhatjuk kihúzni oldalra, itt azonban jelentősen nagyobb az erőkar. Minél jobban távolodik a kar a törzstől, annál erősebben dolgozik a csuklyásizom. Első körben a sima vállfelhúzás fülhöz is megteszi, ha még nem elég erős a vállövünk. Közben a törzset stabilizálni kell a függőleges helyzetben, ez is figyelmet igényel.

A csuklyásizom középső harmadának edzése

3. Inverz evezés. A húzódzkodásnál sokan csak függőleges lógásból húznak, ami a bicepszet és a széles hátizmot dolgoztatja főleg. Ahhoz, hogy a csuklya középső része is elkezdjen dolgozni, érdemes a törzsre merőleges irányban húzni. Alacsony rúdon ezt megoldhatjuk egy viszonylag könnyű gyakorlattal: az inverz evezéssel.  Kb. csípőmagasságban lévő rúd a legideálisabb hozzá. Fogjuk meg a rudat vállszélességben vagy szélesebben, és támasszuk be a sarkunkat a földön. Ha lehet, a törzs és a lábak legyenek teljesen egyenesek, mint egy deszka. A könyököket oldalra vigyük a húzás közben, és érintsük a mellkasunkat a rúdhoz. TRX-szel vagy gyűrűvel is elvégezhető a gyakorlat, könnyítésként lehet hajlítani a térdet, de a törzs mindenképpen legyen egyenes. Érdemes kipróbálni az egykezes változatot is, ha ez már túl könnyű lenne.

4. Könyöktolás. Ehhez a gyakorlathoz két padra vagy viszonylag alacsonyan lévő emelt felületre lesz szükségünk. Támaszkodjuk rá a könyökünkkel, és a fent leírt deszkapózban tartsuk a törzset egyenese, a sarok a talajon támaszkodik a két pad között. A könyökök hátrahúzásával közelítsük a lapockákat, majd engedjük vissza a törzset az alsó pozícióba.

5. Inverz tárogatás. Ezt a gyakorlatot TRX-en vagy gyűrűn lehet elvégezni, az inverz evezéshez hasonló magasságba állítva azt. A különbség annyi, hogy nem hajlított karral húzunk, hanem egyenes karral tárogatunk, felfelé néző mellkassal. A nyújtott kar miatt az erőkar jóval nagyobb, ezért ez egy haladó nehézségű gyakorlat. A képhez képest lehet sokkal lentebbről kezdeni, így a végpozícióban is kb 45 fokban lesz a törsz a talajhoz képest, és nem függőleges.

6. Húzódzkodás mellső mérlegben. Ha nem megy még a teljes mellső mérleg (front lever), akkor ne keseredjünk el, kezdjük a behúzott térdes változattal! Kapaszkodjunk a rúdba (vagy korlátba, gyűrűbe), és húzzuk be a térdeket a mellkashoz, majd emeljük a törzset majdnem függőleges helyzetbe! Az inverz pozícióhoz képest itt az erőnkhöz mérten kiengedjük a törzset vízszintes helyzetbe, vagy 45 fok körül is megtarthatjuk. A dőlésszög változtatásával tudjuk a csuklya különböző rostjait terhelni, és egyik vagy mindkét láb kinyújtásával szabályozni az erőkart. Ha megy a teljes mérleg, akkor is érdemes kipróbálni a vízszintes, illetve 45 fokos változatokat. 

A csuklyásizom alsó harmadának edzése

7. Vállvonogatás. Helyezkedjünk el a korláton a tolódzkodás felső pozíciójában. Engedjük lefelé a törzset a vállak közé, majd húzzuk lefelé a vállainkat. Ha túl könnyű a gyakorlat, akkor csatoljunk magunkra plusz súlyt, vagy pedig emeljük a lábunkat L-tartásba, és igyekezzünk a medencét előrébb hozni, mint ahol a kezeinkkel támaszkodunk. Ezzel brutálisan meg lehet küldeni a csuklya legalsóbb rostjait.

8. Tolódzkodás. A tolódzkodásnál is ugyanez az elv érvényesül. Minél előrébb tartjuk a csípőt és a súlypontot, annál jobban dolgoznak a csuklyák. Tehát érdemes a térdeket felhúzni a mellkashoz és előretolni a medencét, amennyire tudjuk. Így a tolódzkodás nem lesz olyan látványos, mert sokkal nehezebb, de viszont edzi a csuklyát. 

9. Saslangés. A csuklya edzéséhez a saslengés előrelendítő fázisát érdemes alkalmazni, vagyis a függőleges lógásból lendítsük előre és fölfelé a lábainkat, és toljuk előre a medencét. Ilyenkor dolgozik a csuklya alsó része. A visszaeresztésnél fékezzük meg a függőleges helyzetben, majd mehet a következő lendítés. Próbáljuk kicsit megtartani a testünket a felső pozícióban, mielőtt visszaeresztjük. A lassú, kontrollált visszaeresztés is nagyon jól nehezíti a gyakorlatot.

10. Korean dip. Üljünk fel a rúdra, és a csípők mellet megfogva azt, engedjük le a törzset úgy, hogy a rúd a hátunk mögött van. Tolódzkodjunk erőből, az ingaszerű lengést minél jobban kiiktatva. Ez egy haladó gyakorlat, de elvégezhetjük könnyített változatban is, ha egy pad szélére támaszkodva engedjük le és nyomjuk ki magunkat úgy, hogy a pad a hátunk mögött van. Törekedjünk az egyenes törzsre, úgy hatékonyabb a gyakorlat!

+1. Korean pullups. Ez ugyanaz, mint a korean dip, csak itt fejjel lefelé lógásból indulunk úgy, hogy a rúd a fenekünk mögött van. Húzzuk fel magunkat, amennyire bírjuk, majd engedjük vissza. A törzs kissé homorodik és a térdet is lehet hajlítani valamennyire az egyensúly megtartásához. A képhez képest sokkal följebb kell lennie a törsznek, majdnem függőleges helyzetben, csak nem találtam olyan képet.


Nincsenek megjegyzések: