"1.6. szútra:
pramána-viparjaja-vikalpa-nidrá szmritajah
pramána - a helyes tudás; viparjaja - a helytelen tudás; vikalpa - képzelődés; nidrá - alvás; szmritajah - memória.
Az elme öt változása a helyes felfogás, a helytelen felfogás, a képzelgés , a mélyalvás és a memória.
Az elme változásai (vritti) és a tudatalatti benyomások (szamszkárák) között az a különbség, hogy a változások tudatosak és tudatosan el tudjuk őket érni, valamint emlékezni rájuk. Azt, hogy az álom nélküli alvás miért tartozik bele, később elmagyarázzuk.
A Mándúkja Upanisad az elme négy állapotáról beszél: ébrenlét, álom, álom nélküli alvás, és a transzcendentális szint, amit a jógában aszampragjáta szamádhinak neveznek. Ha ez a szútra elmítést tesz az álom nélküli alvásról, vagyis a mélyalvásról, akkor az ébrenlét és az álmodás állapota miért nincs említve? A válasz egyszerű. A Mándúkja Upanisad egy védántikus írás, amely főleg a tudattal, vagy a transzcendentális állapottal foglalkozik. Az elme három másik állapotát - az ébrenlétet, álmot és álom nélküli alvást - illuzórikusnak és nem valóságosnak írja le.
Másrészről viszont a Jóga-szútra egy olyan írás, amely az elme tanulmányozásával foglalkozik, és utána arra vonatkozólag ad instrukciókat, hogy miként váloztassuk meg annak érdekében, hogy alkalmassá tegyük a tudat megvalósítására. Ebből a célból Patandzsali fő alkotóelemeire bontotta az éber és alvó állapotokat.
Ébrenlét közben helyesen kellene felfognunk a dolgokat, de általában a helyes és helytelen felfogás és a képzelgés keveréke történik. Az álom állapotáben a képzelgés dominál, amiben fel-felbukkan a helyes és a helytelen felfogás.
Hogy miért fontos ez a felosztás, az világosabbá fog válni ez egyes gondolati hullámok leírása után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése