Hát igen, a sikernek nehéz ellenállni, és megfelelő pszichológiai érettség kell hozzá, hogy az ember kezelni tudja, főleg a spirituális sikereket. Akár idézőjelbe is tehettem volna a "spirituális" szót, mert tulajdonképpen a siker és annak összes folyománya, a hírnév, elismerés, pozíció, hatalom, követők, vagyon, nők, tanítványok stb. csupán az egó szintjén tudják befolyásolni az őszinte gyakorlót. Ugyanakkor még az ősi ind eposzokban is számtalan olyan jógiról olvasunk, aki a spirituális fejlődés melléktermékeként megjelenő sok anyagi áldás vagy akár misztikus képesség áldozata lett.
Mit is jelent ebben az értelemben az, hogy áldozat? Ahogy Patandzsali is megfogalmazza, hogy ha a gyakorló a kaivalja elérése helyett a misztikus képességeket vagy a különböző anyagi áldásokat tekinti a jóga céljának, és elkezd ragaszkodni hozzájuk, az akadályt fog jelenteni számára a szamádhi elérésében. Krisnás kontextusban ezt úgy nevezik, hogy "leesés", vagyis amikor a jógi leesik, lebukik valós, de leginkább vélt spirituális helyzetéből, és társadalmilag, erkölcsileg, intézményileg stb. egy alacsonyabb helyzet elfogadására kényszerül. Tegyük itt hozzá, hogy ez a magasabb/alacsonyabb helyzet is természetesen mind a megjelölések világán belül érvényes, hiszen eredeti önvalóját tekintve mindenki tiszta lélek, és a tudatunkat különböző módokon vagy mértékben fedi be az illúzió.
Azt szoktuk gurunak nevezni, aki azt tartja magáról, vagy mások azt tartják róla, hogy már megszabadult az illúziótól, és megvalósította eredeti spirituális helyzetét, ezért képes másokat is ebbe az irányba vezetni. A guru-ság intézményét persze számtalan botrány övezte az őskortól egészen napjainkig, egyszerűen csak azért, mert az, hogy azt gondoljuk önmagunkról, vagy esetleg mások gondolják rólunk, hogy megszabadultunk az illúziótól, még nem garancia arra, hogy az a valóságban is így van.
A legutóbbi botrány John Friend, az Anusara Yoga megalapítója körül lebbent fel, a szokásos vádakkal: szexuális visszaélés a tanítványokkal, pénzügyi machinációk a szervezeten belül. Friend vissza is lépett a vezetői pozíciójából, a folytatást várják az Anusara Yoga rajongó. Akit érdekelnek a részletek, az körülnézhet például ebben a blogban. Őszintén szólva, én magam nem is annyira kaptam fel a fejemet a hír hallatán, ugyanis guru-botrány már számtalan volt, indiai, és indián kívüli spirituális vagy jóga-szervezetek vezetői körül is. Szerencsére nekem van egy gurum, akiről tudom, hogy sohasem fog csalódást okozni azoknak, aki bele vetették a hitüket. De ha körülnézünk a Wikipedián, a nagy nevek közül is van jópár, akiket hasonló botrányos vádakkal illettek, a valóságtartalmuk bizonyításától most eltekintve: Sri Chinmoy, Swami Rama, Satya Sai Baba, vagy akár Osho, bár utóbbi eleve a tanításába is belefoglalta a szexuális és mindenfajta szabadosságot, mint a megvilágosodás elérésének módját.
Szóval veszélyes dolog ez a guru-business, és a helyzet az, hogy még azok a jógaoktatók, vagy vezetők is ki vannak téve a dolognak, akik nem tartják magukat gurunak vagy spirituális vezetőnek. A társadalomnak ugyanis ideálok kellenek, a követőknek bálványok, akikre tökéletesként tudnak tekinteni, és arról álmodozni, hogy egyszer majd ők is elérik ezt a tökéletes helyzetet. Egy guru botrányos "leesése" sokszor nem azért vált ki kétségbeesést a követőiben, mert az idealizált személy nem felelt meg az elvárásoknak, amiket a követők támasztottak vele szemben, hanem talán azért, mert a guru személyisége és pizíciója egy hamis biztonságérzetet adott a követőnek, aki így könnyebben bele tudja ringatni magát is egy jövendőbeli hamis guru-szerepbe. Prabhupada azt mondta, hogy a csaló guruk vonzzák a csaló követőket, de még az igaz guruk követői között is sok olyan lehet, aki a valós spirituális fejlődés helyett a könnyebben elérhető. külsődleges, hamis guruság útjára lép.
Mi tehát a megoldás? Az egyik módszer, amit én alkalmazok, az az, hogy nincsenek hamis elvárásaim, megpróbálom reálisan felmérni mindenkinek a helyzetét és kapacitását, és csak arra számítok tőle, amit kapni szeretnék. Például egy jógaoktatótól egy jó jógaórát szeretnék kapni, és nem elsősorban az életemet megmentő és megváltó guruként szeretném látni, annál is inkább, mert az ilyen "berajongás" azért azzal is jár, hogy nekem pedig ideális tanítvánnyá kellene válnom, ami azért szintén nem olyan könnyű a mai világban.
Nem is kell messzire menni, ha egy gurura, vezetőre, celebre vagy hírességre nehezedő társadalmi nyomás mértékét szeretnénk megérteni. Példának hozhatjuk akár Tiger Woods-ot is, aki pedig nem spirituális vezető, csak egy egyszerű golf-játékos, mégis szerepmodellként tekintett rá a közvélemény.
A saját helyzetünkkel kapcsolatban is mindannyian leszünk olyan helyzetben az életünkben, amikor a társadalom és a közvélemény, vagy akár a követők, "tanítványok", rajongók elvárásai bizonyos erővel fognak hatni ránk, ugyanakkor a vágyaink konfliktusba keverednek ezekkel az elvárásokkal. A megoldás csakis az őszinte, és alázatos útkeresés lehet, amelynek során nyíltan szembenézünk a nehézségekkel, akadályokkal, és nem teszünk úgy, mintha nem léteznének, vagy már legyőztük volna őket. Ugyanakkor őszintén törekedni kell a külső megjelölésektől való elvonatkozatásra, és nem hogy nem szabad elvárni vagy kikényszeríteni a tiszteletet másoktól, de ha önként adják, akkor is nagyon óvatosan kell vele bánni, hiszen az ember tényleg könnyen elhiszi azokat az idealizált dolgokat, amiket mások kivetítenek rá.
Mindenféle botrányoktól eltekintve, vannak, akik továbbra is lelkesen fogják gyakorolni például az Anusara jógát, vagy akármelyik, fentebb említett guru tanításait, és nem biztos, hogy ezt azért teszik, mert szemellenzősen nem hajlandók tudomást venni arról, hogy mesterük is egy esendő ember volt, aki nem tudott minden helyzetben tökéletesen viselkedni és tökéletes példát mutatni. Az érték a hibákon túl is ott van mindenkiben, és a valódi lelki nagyság abban rejlik, ha a hibákon túl is észrevesszük az értékeket, befogadjuk és továbbadjuk másoknak. A szeretetnek nem kell tökéletesnek lennie, mert kijavítja a hibákat és begyógyítja a sebeket. De őszintének kell lennie, és önzetlennek, mert ha önző módon kihasználunk és manipulálunk másokat, annak a keserű következményeivel tényleg szembe kell néznünk a jövőben. És záró gondolatként ismét előjön bennem az, amit a jóga mindig is hangsúlyoz, hogy a gurut önmagunkon belül kell megtalálnunk, és önmagunkkal kell megbékélnünk. Minden külső guru csupán egy segítő, egy katalizátor a belső átalakulás folyamatokhoz. Ne veszítsük el a függetlenségünket semmilyen kapcsolatban, még a guru-tanítvány kapcsolatban sem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése