Ez a jelenet jutott eszembe akkor, amikor hallottam, hogy az astanga-gyakorlók és oktatók között van két tábor, vagy irányzat, vagy frakció vagy mittudomén. Az egyik szerint nem kell kézenállásba lendülni a vinyászák közben, illetve ez egyenesen tilos, a másik szerint viszont kézenállás nélkül nem tökéletes a vinyásza. Természetesen mindkettő saját magát helyezi felsőbbrendű helyzetbe, és a másikat lenézve vagí elítélve. Nekem ez őszintén szólva nem jön be.
Én személy szerint nem foglalok állást egyik tábor mellett sem, mert nem szeretem, ha valaki bármilyen okból kifolyólag lenézi vagy kirekeszti a másikat, vagy megtilt valamit, vagy kijelenti, hogy csak úgy helyes, ahogyan ő tudja. Bár szeretek kézenállni, de az oktatásomban liberális vagyok, vagyis nem nagyon szoktam semmit megtiltani a gyakorlóknak astanga-órán, legfeljebb olyankor avatkozom közbe, ha önnön egészségére nézve károsan gyakorol az illető. De azért a rendes vinyászát azt megkövetelem, és az igazság az, hogy még több éve gyakorlók között is ritka madár, aki anélkül tud előre és hátraugrani (felejtsd el a kézenállásba lendülést ülő helyzetből), hogy a lábát végigvonszolná a matracon, vagy hogy a karja helyett eleve a lábával szökdécselne és tompítana előreérkezéskor.
Nos, ebből indul ki a gondolatmenetem, illetve az a pár példa, ami szerintem simán igazolja, hogy a kézenállásnak igenis van helye az astanga gyakorlásában. Amellett, hogy mint mondtam, nem követelem meg kötelező módon, és nem mondom senkinek, hogy nem helyesen gyakorol, ha nem tud kézenállni. Számos videót láttam már Ashtanga 1. sorozat gyakorlásról, és szinte mindegyikben felfedeztem kézenállást, éspedig ős-Pattabhi tanítványoktól, mint amilyen Lino Miele, David Swenson, Kino MacGregor vagy éppen John Scott. Sőt, a poszt végén Sarath-tól lesz egy videó, amelyben szintén kézenálásba megy hátra lótuszülésből, méghozzá 2012 márciusi keltezésű a felvétel. Adalékként még hozzátenném, hogy amikor tavaly első, második és harmadik sorozatot gyakoroltam Manju Jois TTC-jén, egyszer sem szólt rám, amikor kézenállásba lendültem, még a napüdvözletek közben sem.
Hát akkor lássuk, van-e helye a kézenállásnak az astanga 1. sorozat gyakorlásában? Nos, előírás szerint legalább három olyan vinyásza van, ahol elvileg kézenállásba kellene lendülni. Az első az utkatászana után van, ez egy zsugor-kézenállás, ami például a fejenállásra és az alkartámaszra is jó rávezető. A második a vírabhadrászana után van, amikor egy fejjel lefelé néző harcospózba emeled a lábadat, majd összezárod, és innen vinyászázol hátra. A harmadik az öt návászana között van, ahol például Lino Miele is felmegy kézenállásba, mert az a klasszikus gyakorlási mód. A lótuszülésből is (legalábbis ha valaki annyira ügyes, mint Sharath), ki lehet emelkedni kézenállásba, és onnan hátravinyászázni. Ezt a garbhapindászana és a befejező utpluthi után is megtehetjük (vagy megpróbálhatjuk), bár én befejező vinyászának nem szeretek egy extrém megerőltető mozdulatot alkalmazni, mert akkor sokkal nehezebben nyugszik le a pulzus savászanára.
A legtöbb embernek eleve az a baja, hogy nem használja a karjait, és nem képes megtartani rajtuk a saját sólyát, főleg, ha a súlypont a vállak fölött van. Így már az uttánászanából is bandha-kontroll nélkül ugranak hátra, az ülő helyzetről nem is beszélve. Szóval szerintem hasznos dolog a napüdvözlet közben is kiemelni a lábunkat kézenállásba, főleg, ha ezt lendület nélkül is meg tudjuk tenni, mint Kino a videóiban. De legalább a medencét meg kellene tudni tartani a fejünk fölött, akár be van hajlítva a lábunk zsugor-kézenálásban, akár ki van nyújtva vízszintesen. Ezekből a pózokból lehet szépen hátraugrani.
Az ülő vinyászánál is voltaképpen erre törekszünk, hogy a medencét a fejünk fölé emeljük, és innen visszük hátra a lábakat. e ilyenkor sokkal nehezebb rendesen kiemelni, mert sokkal több bandha-erő, kar-, váll- és hátizom kell hozzá. De hát valahol el kell kezdeni gyakorolni, és akkor még nem is beszéltünk a dropbackek után gyakorolható tiktakról, vagyis a lefelé néző kutyából kézenállásba - onnan hátraereszkedés hídba - és visszafelé az egész progresszióról, amit Kino szintén olyan szépen csinál. Gondolom nem csak Miamiban szokta elővenni, hanem Mysore-ban is, és nem állítják le, hogy "No handstands" :-). Ha pedig az egész sorozatban nem gyakorlod, akkor a végén asszem bajosan tudnád elővenni a tarsolyodból, ezért érdemes megnézni, hol tudja az ember beilleszteni a gyakorlásába. Mint mondtam, én nem írok elő semmit, nem is tiltok semmit, csak javaslok bizonyos dolgokat, amik a tapasztalatomból fakadnak. Amellett meg mindenki úgy gyakorol, ahogy akar, mert a cél végül is a félelmeink és a bennünket korlátozó hiedelmek legyőzése, és a tudat felszabadítása az elme dogmái alól. Hogy ehhez kinek van szüksége kézenállásra, kinek nem, azt mindenki döntse el maga :-) És akkor a végére a Sharath-videó, gyakorolgassátok, hátha meglesz! :-) És nem sokára írok egy kis posztot a helyes vinyászára rávezető gyakorlatokról, mert azt látom, hogy komoly hiányosságok vannak ezt illetően a legtöbb gyakorlónál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése