"1.44. étajaiva szavicsárá nirvicsárá csa szúksma-visajá vjákhjátá
étaja – ez által; éva – önmagában; szavicsárá – elmélkedéssel végzett szamádhi; nirvicsárá – elmélkedés nélküli szamádhi; csa – és; szúksma-visajá – finom tárgyak; vjákhjátá – elmagyarázva.
Ugyanígy magyarázható az elmélkedéssel végzett (szavicsára) és az elmélkedés feletti (nirvicsárá) szamápatti, amelyek finom tárgyakon alapulnak.
Ha visszaemlékezünk az 1.17. szútrára, az objektív (szampragjáta) szamádhi először a megfontolásból (vitarka), utána pedig az elmélkedésből (vicsára) származik. A jógában a „megfontolást” és az „elmélkedést” a következőképpen határozzuk meg: a megfontolt (vitarka) szamádhi azt jelenti, hogy egy durva tárgyon meditálunk, mint például a bandhákon, a dristiken, a pózok sorrendjén, a légzés külső, anatómiai folyamatán, egy lótuszvirágon, az Óm szimbólumon, stb. A durva ebben az esetben azt jelenti, hogy a tárgynak van egy megnyilvánulása, ami az érzékeink számára felfogható.
Az elmélkedő (vicsára) szamádhi azt jelenti, hogy egy finom tárgyon meditálunk, mint például az érzékek, az érzékelés folyamata, az elme, az énség, a csakrák, a belső légzés (prána), a nádík, például a szusumná, a teremtő erő (a,elyet néha saktinak vagy kundalinínek neveznek), az intellektus )buddhi) satöbbi. A „finom” ebben az esetben azt jelenti, hogy nem érzékelhető az érzékszervek számára, de következtetéssel eljuthatunk hozzá, mint például „A viselkedésemből arra a következtetésre jutok, hogy van egóm és elmém”. A finom tárgyakhoz tanúbizonyság által is eljuthatunk, mint például Patandzsali, Vjásza, és más ősi autoritások kijelentései, végül pedig közvetlen tapasztalással is eljuthatunk hozzá, mint ahogyan az elme vigyázó szeme irányítja az érzékeket, ami is a mély objektív szamádhi.
A két előzetesen leírt szamápatti durva tárgyakon alapul, melyeken tanakodunk (megfontolt), illetve nem tanakodunk (megfontoláson túli). A most leírt két szamápatti pedig finom tárgyon alapul. Választhatjuk példának az énség vagy egoitás (ahankára, közvetlen fordításban „én cselekszem”, vagyis az, ami az énséget hozzáadja a tapasztalás folyamatához). Az elmélkedő szamádhiban az elmémben látszólag pontosan tükröződik az egóm.
Erre a képre rávetítve az elmém még mindig elmélkedik mindazon, amit eddig az egóról tanult, ami lehet például Freud vagy Swami Vivekananda véleménye az egóról. Szükségtelen mondani, hogy ez az elmélkedés megakadályozza azt, hogy mélyre menjünk a szamápattinkban.
A következő, magasabb, elmélkedésen túli szamápattiban közvetlenül tapasztaljuk magát az egót, ettől eltekintve pedig az elme teljesen lecsendesült. Ennél fogva végtelenül pontosabban látjuk és értjük az egót. Az egó elmélkedésen túli megtapasztalása a jóga nagyon erőteljes és fejlett szintje. Majdhogynem azt mondhatjuk, hogy a szabadság felé vezető út háromnegyedét megtettük. Patandzsali jógájában igazából csak két látásmód van, ami ennél magasabb: az intellektus (buddhi) és a tudat (purusa) megtapasztalása. Az utóbbit csak a tárgy nélküli vagy tárgyakon túli szamádhiban érhetjük el.
Egyes iskolák egy harmadik látásmódot is számba vesznek, ami még magasabb. Ez a legfelsőbb Lény (Ísvara), vagy a határtalan tudat (Brahhman) megtapasztalása. Patandzsali hallgat ezzel kapcsolatban, főként azért, mert ez a Védánta, és nem a jóga témaköre."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése